Lenkei Júlia (szerk.): Animus Regis. Mátyás király a kortársak szemével (Budapest, 2008)
Szörényi László: A király lelke országokat nemesít és borít homályba
H2 széthurcolják, a minden nemű és korú foglyot kiszabadítják, a megmenekült tömeg örvendezik, szabadítói kezét-lábát tolongva csókolgatja és hálálkodik. Aztán, hogy az ellenséget szinte egy szálig leöldösték, visszavonulót fuvarnak, és valamennyien összegyűlnek a csatatéren, az ütközet helyén. Pál örült a győzelemnek, ha az véres volt is, és mert az éj közeledtével a szállásukra nem mehettek vissza, az ellenséges tábor elfoglalásakor pedig rengeteg elemózsiát és bort szereztek, úgy határozott, hogy társával meg a diadalmas jámbor légiókkal a holttestek között vacsorázik. Az asztalokat a tetemek fölé állították, tudniillik ezek oly sűrűn és szorosan hevertek, hogy az egész mezőn minden irányban majd tizenhat stádiumnyi körben hullákon kellett átugrálnod. A vitézek tehát odatelepedtek a feltálalt lakomához, alaposan felüdítették tagjaikat, és az öröm meg a bor szokatlanul felvidította őket; bőven lakmároztak ott a foglyok is, akik a győzelem láttán nyomban nekiláttak az ellenséges tábor kifosztásának. A vacsora vitézi ének kíséretében folyt; a vezérek és a daliák dicsőségét szabálytalan, rögtönzött versben énekelték meg; később, hogy Bacchus nekitüzesedett, haditáncot jártak. Miközben még fegyveresen ropták a harci táncot, a tömeg messze- hangzó ordibálása mindent betöltött, aztán, mert az általános vígság jeleként mind valahány vitéz hadonászással, testmozgással igyekezett a többit megröhögtetni, Pált is táncba vitték, ő pedig a kör közepére úgy szökött ki, hogy egy földön elnyúlt ellenséges hullát a keze segítsége nélkül a fogával felragadott a derekánál, és a nézőknek inkább megdöbbenésére, mint mulatságára szaporán körbejárta, és önmagához mint valami Herkuleshez méltó táncot mutatott be. Ez az éj a tomboló vigasságban álmatlanul telt el. Másnap a két vezér a sereggel ujjongva tért vissza Gyulafejérvárra; néhány embert kiküldtek, hogy bajtársaik tetemét összegyűjtse és halomban eltemesse. Valamivel később Bátori meghagyásából és költségén a sírnál egy kápolnát állítottak, hogy ott évente gyászünnepséget és misét tartsanak; az ellenséges hullákat sok kupacba hordták össze, mint azt mind a mai napig bárki láthatja. [A. Bonfini •A magyar történelem tizedei]
