Lenkei Júlia (szerk.): Animus Regis. Mátyás király a kortársak szemével (Budapest, 2008)

Szörényi László: A király lelke országokat nemesít és borít homályba

látványosságokban és kartáncokban keres felüdülést, s így a mindennél értékesebb időt efféle terméketlen szórakozással veri el. Felséged viszont nem vadak elejtésére, hanem emberek megnyerésére; nem madárfogásra, hanem a halhatatlanság megszerzésére fordított oly nagy figyelmet — oh isteni és fáradhatatlan lélek! —, hogy ha ahhoz hasonló test jutott volna osztályrészedül, annyi harctól megtörötten sem maradna semmi, ami még felülmúlhatna, amivel még tovább dicsekedhetne a régmúlt, és amire mint méltóbbra emlékezhetne majdan az utókor. Persze a hatalmas lelki nagyság egyelőre hévvel és erővel telíti meg a testet is.

Aligha tudnám könnyen megmondani, mi pompásabbat lehetne elképzelni a budai várnál, ahol számos belső udvar van, s amelynek a terén gyönyörű mívű kút, oszlopcsarnokkal övezve a tizenkét égöv jeleivel díszített kerengővei. Itt könyvtárat létesítettél, ahol nemcsak bármely tudományág könyvét, hanem a csillagokat és csillagképeket is szemlélni lehet. Növeli mindezeknek a báját az alant elterülő mező messzi terjedő tágas látványa. Mellőzöm a királyi kerteket, kerti lakokat és kertet ékesítő alkotásokat. Nem szólok az előudvarban álló Hercules-szobrokról, sem az ércből nagy művészettel kimunkált ajtószárnyakról. Ha mindezeket előszámlálnám, esetleg olyan színben tűnnék, mint aki felségednek hízeleg, s inkább az antikvitást idézi, mint az igazat írja meg, melyet úgysem lehet tagadni

[A. Bon FINI • Ajánlása a Filarete-fordításhoz]