Lenkei Júlia (szerk.): Animus Regis. Mátyás király a kortársak szemével (Budapest, 2008)

Szörényi László: A király lelke országokat nemesít és borít homályba

A CSchck békére léptek a magyarral. Milyen ez a béke, annak megvitatása nem ide tartozik. Ugyanis többnyire az szokott történni, hogy a becsület enged a hasznosnak, a hasznos pedig a szükségesnek. Legyen hát meg annyi szenvedés, csatavesztés, országuknak oly állandó pusztítása után! Egy kicsit meg akartak pihenni és fellélegezve összeszedni magukat. Talán kényszerhelyzetüknek is be lehet tudni. Ugyanis az emberi dolgokban semmi sem erőszakosabb a kényszernél. De mivelhogy mi éppen őmiattuk fogtunk fegyvert és azt nem akarjuk és nem tartozunk letenni, míg végleg le nem csendesült az a királyság, úgy gondolom, meg kell vitatnunk nem annyira azt, hogy milyen ez a béke, hanem hogy tartós lesz-e? Mert ennek az ügynek a tisztességét vagy becstelenségét akár nekik, akár a kényszerítő körülményeknek lehet tulajdonítani és helyzetükre való tekintettel meg lehet bocsátani. Hanem a tartóssága nem annyira a csehekre, mint inkább a mieinkre tartozik. De mivel nemcsak ebben a békeügyben, hanem semmilyen dologban sem tudjuk megjósolni, hogy mi lesz a jövő, az észhez kell menekülnünk, és abból kell összeszednünk, hogy mit ígérhetünk magunknak, valószínűség szerint mit remélhetünk, mennyire bízhatunk az ilyesféle pacifikálás szilárdságában. Azt hiszem, hogy ezt a célt semmi más úton nem lehet könnyebben elérni, mint ha kikutatjuk az okot, amiért elkezdték az egész ügyet, nem azt mondom, hogy a csehek, mert őket semmiféle elkeseredés vagy kényszer nem vihette, hanem a magyar király. Ha őt valami ésszerű ok csábította erre, akkor ugyanaz az ok, mely rávezette a békére, kényszeríti is, hogy megtartsa. Most a cseheket nyugodttá teszi bármily feltételek mellett is: elsősorban a kényszer, aztán a szabadság látszata, amely hitük szerint tart mindaddig, amíg királyságuk sorsa függőben van. Ha azonban valami veszedelem hajtja békére a magyar királyt, nem szabad kételkednünk abban, hogy amint megszűnik az az ok, mely őt kényszerhelyzetbe hozta, megszűnik a következmény is: a béke! Tehát nézzük először is, hogy ész és bölcsesség vezette-e? Nagyon jól tudom, hogy sok ésszerű dolgot lehetne felhozni az ő és birodalmának helyzetéből és körülményeiből, amelyekből látható, hogy ésszerűen és helyesen gondoskodott a dolgairól és a jövőben is békén marad, mint aki a tapasztalatból megtanulta, alaposan megérthette, hogy ostobaság biztos dolgok helyett bizonytalanon kapni és a hiú reményt