Lenkei Júlia (szerk.): Animus Regis. Mátyás király a kortársak szemével (Budapest, 2008)
Szörényi László: A király lelke országokat nemesít és borít homályba
lyosítás dialektikájában fogja fel Mátyás korát, illetve a halála után bekövetkező szörnyű bukást, akkor csupán viszolyogtató apologetika születik, nem pedig történet- tudomány. (A legutóbbi évekből üdítő ellenpéldaként említhetjük a nemrég elhunyt nagy tudós, Kubinyi András könyvét: Mátyás király, Budapest, Vince Kiadó, 2001.) Mátyás elemi szenvedélyeket váltott ki mindig, mindenkiből. Beksics Gusztáv könyve például (Mátyás király birodalma és Magyarország jövője, Bp., 1905, e könyvre Ferenczi László barátom hívta fel figyelmemet) — egyébként a legtöbb történeti munkával egybehang- zólag, akkor is, ha műfaját tekintve politikai publicisztikáról van szó — nagyon élesen elítélte, igaz, nevük említése nélkül, Vitéz Jánost és Janus Pannoniust, a Mátyás király elleni összeesküvés miatt. Az általam forgatott — az Eötvös Könyvtárban található — példányon egy egykorú olvasó ceruzával erre a helyre azt írta a margóra: Felkötni őket!! Feltehetőleg ugyanettől a kéztől származik a végére pozitív jövőképet rajzoló könyv utolsó mondata után tett megjegyzés is. Idézzük előbb a konklúziót, majd 9 a megjegyzést: „És így Magyarország előre láthatólag el fog jutni, ha nem is Mohács előtti nagyságának formájához, de a mi fő, annak lényegéhez. Kísérje nemzetünket a Gondviselés áldó keze, a dicsőség felé vezető, ám még mindig küzdelmes és nehéz útjain.” És a névtelen olvasó megjegyzése: „Eljutottunk a 15 megyés országig.” A tanulságot, amely — Petőfi szavával élve — irtóztató, úgy foglalhatjuk össze, hogy Trianonról is Vitéz János és Janus Pannonius tehet. Ez a szöveggyűjtemény mozaikmunka. A rómaiak nagyon szerették a mozaikot, például egy ház bejáratánál. A sok-sok kis kockából kirajzolódott például egy csontváz, de ez nem azt jelentette, hogy „fuss innen, mert ez a halál háza”, hanem azt, hogy „halál, itt nincs helyed!” Próbáljuk meg így olvasgatni e könyvet. SZÖRÉNYI LÁSZLÓ
