Török Petra (szerk.): Sorsával tetováltan önmaga. Válogatás Lesznai Anna naplójegyzeteiből (Budapest, 2010)
Naplójegyzetek
1912 Álmom: bor kellett. Senki sem mert a pincébe menni, csak én és az öreg Ilka, bár nem volt gyertyánk. Jön az ördög, mondotta ő, de ha beülsz ebbe a furcsa székbe (Zander-intézetekben5 van ilyen, gondoltam, pedig nincs is), mely összeszorít, nem bánt, csak ki ne mozdulj a szék talapzata felül. Nagy pince. Ilka bort csapol pici hordókból, mint a mustorok. Engem addig beültet a székbe, besrófol. Elébb apró gyertyadarabokból hajjal gyújtunk világot. Lépcsőn fel-le mászva jön az ördög, szarvval, farkkal, de nem tud hozzám érni. Körülugrál és elmegy. Ezalatt lecsapolták a bort. Megint bennünket küldenek le, anyám és mások is lejönnek. Már tudják, hogy nem lehet baj: ott van a bűvös szék. De elfelejtenek belesrófolni. Megjön az ördög, egy perc alatt alakot változtat: idegen, de sokakra emlékeztető férfi. Rámhajlik, én hátravetem magam, s nyakamon, vállamon, mely kibillen a szék talapzata felül, borzasztó kéjes valamit érzek. Az ördög kezd erőt venni rajtam, de körülállók biztatására egyenesen tartom magam, s az ördög kénytelen elmenni. A bor le van csapolva, de még nem mehetünk el, mert az ördög szeme még látszik fenn a lépcsőn (a pince padlásba nyúló). Elébb két, aztán egy izzó pont néz le rám, mégis - ez is tűnőfélben van - elindulunk, de a lépcsőn teljes ember alakban hozzánk csatlakozik az ördög, most joga van engem megpróbálni. Bál. Zűrzavar, melyben nekem több udvarlóm van, mint másnak. Arra emlékszem, hogy az ördög megcsókol, ami igen jó, és elvesz feleségül. Fáj a lába, bokában nem tudja becsukni a cipőjét. [Nagyanyámék]6 régi lakása, gyerekkori félős hangulat. Valaki beteg volt? Nem, kíméletből vitte át két cseléd mamát, mert álmos, egy ágyból a másikba. [Hatvány] Irén7 húgom gyerek megint. Bátyám és még valaki ördögurammal járnak a szobákon végig, utánuk nézek, az ördög háta keskeny. Miért is szerettem meg? - A borzasztó kéjnek nyoma sincs. Körtvélyesi ebédlő. Valaki és felesége nálunk ebédelnek. Amszterdamból jövet. Hárman vagyunk egyedül. Rózsaszín blúz van az asszonyon. Valaki ül az asztalfőn. Én mellette, az asszony is mellette a másik oldalon. Én piszkos vagyok - nyilván festettem -, mert egy ecsetmosástól zöld vizű pohár áll előttem. Igyon belőle, mondja Valaki. S én színleg iszom, egy kissé éri is a számat. Még valami ilyet mond. Az asszony azt mondja Valakinek: „Legalább látom, ha meghalok, lesz valaki, aki nagyon szeret.” Valaki hozzám fordul, szemrehányón mondja: „Látja, hogy tud róla az asszony, és nem olyan, mint maga hitte, de jó.” És érzem, hogy szeret még, csak ezért kellett szakítanunk, nagyon szeretem, és mosolygok gondolva: „Ha tudnád, mennyivel jobbat tudtam, és tudnék érte tenni, mint mérges vizet inni.” 5 A század elején a gyógyászatban teret nyert gimnasztikái irányzat, amely különféle gyógytornász-gépek segítségével végzett célirányos mozgásokkal, gyakorlatokkal kívánt hatni a szervekre. A mozgás ereje, terjedelme, formája a gépek beállításának függvénye volt. 6 Lesznai Anna anyai nagyszüleiről: Hatvány Deutsch Józsefről (1824-1903) és Krieshaber Pauláról (1833-1899) van szó. 1 Hatvány Irén (1885-1944): Lesznai Anna unokatestvére. Báró Hatvany-Deustch Sándor (1852-1913) és Hatvány Deutsch Emma (1859-1909) lánya. Férjezett nevén: Hirsch Irén. 72
