Török Petra (szerk.): Sorsával tetováltan önmaga. Válogatás Lesznai Anna naplójegyzeteiből (Budapest, 2010)
Naplójegyzetek
1938 Az átlag zsidó talán rosszabb modorú az átlag kereszténynél. Ez azért van, mert alsóbb osztályból felszármazott. A nemzsidó polgári réteg nálunk vagy dzsentriből lesüllyedt, vagy zsidó glazlerből felemelkedett. A paraszt fiúból lett polgár azért veheti fel könnyebben a dzsentri polgár „jó modorát”, mert belekerül a társaságba, ha már egyszer polgár lett. A zsidó polgár egymás között él, és megőrzi sok alsóbb rétegből magával hozott parvenüségét. Azonkívül minél idegesebb valaki, annál nehezebben jó modorú. A modor biztonság kérdése. A parvenü rendesen rossz modorú, mert nem biztos a helyében. A keresztény parvenü valóban beérkezett, ha művelt és gazdag lett. A zsidót még akkor elgáncsolja a zsidó volta. Általában a zsidó nehezebben kell hogy küzdjön azért, hogy jó modorú, mértékletes és harmonikus legyen, mint a keresztény. Másrészt küzdelme folytán több alkalma van alkalmazkodást, éber megfigyelőképességet, gyors felfogást tanulni. Ezek mind helyzeti bűnök és erények - sajátságok. Ha valóban befogadnák a zsidókat, ezek a sajátságok elmosódnának, és tisztán kettéválna a valóban asszimilálódni akaró és a zsidó öntudatát megőrizni akaró zsidóság. Egy közösségbe valóban tartozni akarni (kevés kivétellel, egyéni kivétellel) mindenki vágya. Praktice az átlag zsidóság csak helyzeténél fogva különbözik más embereknél. Mégis ezzel szemben van valami, amit metafizikai sorsnak lehetne nevezni. Ha Isten úgy rendelte a zsidók sorsát, ahogy rendelte, és ha Krisztus azt mondotta apostolainak: „menjetek és legyetek a világ sói” - ennek kell hogy valami értelme legyen. Úgy, ahogy ma áll a helyzet, nyilvánvalóan van valami rendeltetése a zsidó szellemi sajátságnak akár szerzett, akár faji jellegű. Az a rendeltetésük, hogy éppen gyökértelenségük által — és éppen azáltal, hogy magukon érzik az előítélet véres súlyát (nem mert jobbak, de mert üldözöttebbek minden más népnél), részvétteljesebbek és megértőbbek, keresztényebbek legyenek minden más népnél, azaz egyének csoportjánál. A zsidóság szerintem csak úgy harcolhat az antiszemitizmus ellen, hogy önmagával szemben nagyon magas erkölcsi követelésekkel lép fel. Helyesen érzi, hogy a progresszió oldalán kell állania, de csak amennyiben ez valóban erkölcsi és szellemi progressziót jelent. A kapitalizmus nem progresszió a feudalizmussal szemben ma már. A politikai progresszió is csak annyiban progresszió, amennyiben valóban az ember lelki és testi fejlődését szolgálja. Az orosz kommunizmus ma aligha a progresszió útja. Nem minden progresszió, ami új. A zsidóság hajlamos ezt a két fogalmat összetéveszteni. Az ő történelmi helyén minden nép vagy szintén hajlamos lenne erre, vagy elpusztult volna. Az újba vetett reménnyel teremtette erre az Istenbe vetett reményt. Ezzel szemben a konzervatív zsidó a tradícióval cserélte el Istent. Istent nehéz megközelíteni, úgy látszik. De Isten kerülő utakon is vezeti a lelkeket. Az ősi zsidóság mindenesetre már magába rej tette mindkét típust: a partikularista tradicionalizmust és az egyetemesre törő elvontságot. A végsőkig tudta elválasztani és kitenyészteni a szűk és az egyetemes, a testbe béklyózott szellem és a testét még meg nem teremtett szellem kultuszát, Krisztusnak kellett eljönnie, hogy emberré, testté váljék benne az Eszme, és testvérei megtöret- tetése útján szellemmé a test. A zsidóságot csak Krisztus válthatja meg, illetve a speciális zsidó sajátosságok végleges legyőzése. Ha minden zsidó igazán kereszténnyé válnék a szívében (ami 484
