Török Petra (szerk.): Sorsával tetováltan önmaga. Válogatás Lesznai Anna naplójegyzeteiből (Budapest, 2010)
Naplójegyzetek
1938 Ha proli osztályból ered, valószínű, hogy a liberális eszméket fogja pártolni, amelyek felsegítették, vagy éppen hevesen megtagadja azokat, mert verdrángolni akarja eredetét, ha az árt neki. Ez ismét jellem kérdése. Ha polgári családból származik, valószínűleg városibb lesz, mint nemzsidó társa, aki speciálisan Magyarországon rendesen dzsentri származású volt, ma talán paraszti sorból eredt. Valószínű, hogy mindenképen védekezni fog az antiszemitizmust elősegítő irányok ellen, de csak addig, míg veszélyeztetve érzi magát. Talán egy bizonyos fokig hajlamosabb lesz rá, hogy a magyarságot ne helyezze lelki életének központjába, mint magyar eredetű intellektuelek, de csak addig, míg nem érzi, hogy teljesen magyarnak tekintik. Amint valóban befogadják, meg fog elégedni a kézzelfoghatóbb nemzeti eszme szolgálatával. Mindig voltak és lesznek olyan egyetemes szellemek a nemzsidók és zsidók között egyaránt, akiket az emberi közösség eszméje annyira hevít, hogy a nemzeti összetartozás gondolata háttérbe szorul bennük. De ezek valóban ritka egyedek, és ritkán ártalmasak - sőt. Mert alig van olyan eszme, amely ellentétbe kerül a nemzeti eszmével, ha azt valóban eszményileg fogják fel. Nem hiszem, hogy van ember, aki azért nem szereti a családját, mert a nemzetét [szereti, és] aki nem szereti nemzetét, mert az emberiséget szereti. Arról lehet szó, hogy vannak emberek, akik nemzetük javát az erőszak útján gondolják inkább szolgálni, mások meg a megértés útján. De vannak erőszakos és békés vallásosak, szerelmesek etc is. Nem hiszem, hogy a zsidó, ha igazán otthon érzi magát, kevésbé erőszakos, hatalmvágyó, bátor lenne, mint a nemzsidó. Ez nem faji kérdés. Azt hiszem, hogy a zsidó progresszivitás (és nem tudom, [hogy] ütöm-e ezzel a zsidót, vagy dicsérem-e) csak az, hogy ő nem érzi magát befogadva, és mindig azt reméli, hogy tud olyan közösséget „teremteni segíteni”, amely őt valóban befogadja. A legtöbb zsidó igen konzervatívvá lenne egy ilyen közösségben. A legtöbb zsidó ma már azonban sokkal jobban szeretne francia, magyar, sőt német lenni; ma már sokkal azabb, mintsem hogy zsidó lenne és elő szeretné mozdítani a zsidó közösség, „zsidóország” megvalósítását. Általában a zsidók nem bírják ki egymást: túl idegesek hozzá. Csupa „sóból” nem lehet kenyeret gyúrni. A cionizmus művelt européer zsidónál csak a félelem szülötte. Ha békén hagynák őket, nem lennének se jobbak, se rosszabbak, se butábbak, se okosabbak - még egy ideig talán idegesebbek lenének - a nemzsidónál. Talán sok átélt szenvedésük folytán valamivel több közöttük a keresztény, mint a keresztények között, de ez sem biztos, és ha így van, úgy az is csak egy „kitenyészetett erény”. Éppúgy, mint szellemi mozgékonyságuk, ami abból ered, hogy kényszerülnek áthelyezkedni és folyton figyelni a velük szemben álló magatartását. Ezért jó orvosok és finom lélekelemzők. De semmivel sem okosabbak, mint a keresztények: amit kívül nyernek mozgékonyságuk által, azt elvesztik belső biztonságban és nyugalmas ítélőképességben. Kapzsibbak a keresztényeknél - dehogy. Csak tudják, hogy ha még pénzük sincsen, akkor kutyábbá veszik őket a kutyánál. Ezért törik magukat köztük az élhetétesek jobban az anyagi javakért. Azonkívül van egy bizonyos kereskedelmi tradíció a zsidóban. Az átlag zsidó kereskedő családból származik; már kiskorában azt a levegőt szíttá magába. Vannak órás meg takács vidékek, ahonnan több jó takács ered, mint máshonnét. Kubikus vidékek is vannak. De nincsenek kubikus, kereskedő és órás fajok: mert ez családi tradició, atmoszféra, és nem faj kérdése. 482
