Török Petra (szerk.): Sorsával tetováltan önmaga. Válogatás Lesznai Anna naplójegyzeteiből (Budapest, 2010)
Naplójegyzetek
1938 Mindezeken az asszimilált zsidókon felül (akik távol vannak tőle, hogy egységet alkossanak, és csak összepofozzák őket ma egy ilyen felületes és nem szívesen vállalt egységbe) vannak zsidó zsidók is, azaz olyanok, akik „önként is vállalják zsidó voltukat”. Ezek szellemi attitűdjükben is igen különbözők, és amellett egymással szemben ellentétes érdekeik is vannak, keresztül-kasul ellentétesek mindezek a rétegek. Itt van az ortodox, többnyire vidéki zsidóság. Ezek valóban a zsidó (nemzetiféle) közösséget vallják, amely a vallásban testesül meg elsősorban. Ezek között sok van, aki csak azért „öntudatos zsidó”, mert nem is lehetne más, mert sohasem került ki a szellemi gettóból. De ha elfogadjuk is, hogy ma külön zsidóérdekek jegyében élnek, akkor azt is el kell fogadnunk, hogy ugyanolyan bánásmódot érdemelnek, mint minden, magát nem magyarnak érző közösség, például az itt élő németek nagy része. Abban a percben, ha lesz nálunk német numerus clausus, helyeselni fogom a zsidó numerus clausust is ezek ellen a partikularista zsidók ellen. Azt lehetne mondani, hogy az mindig a befogadó közösségtől függ, hogy milyen vendégjogot ad egy másik, közepette élő közösségnek. Szerintem mivel a svábok és a zsidók nagy része ősrégi idők óta él Magyarországon, mivel eddig tűrték, használták, időnként hívták is őket: embertelen kiközösíteni őket (hiszen a svábok elébb fogják a magyarokat kiközösíteni!), és nem szabad elzárni a) azon egyének útját, akik át akarnak lépni a magyar közösségbe, b) sem bántalmazni és megélhetési lehetőségből kizárni azokat, akik bár megmaradnak (test a testben) a maguk különváltságukban, de nem törnek a magyar közösség ellen. Elösmerem, hogy ezeket a közösségeket úgy kultúrájukban, mint gazdasági céljaikban elősegíteni nem elsőrendű feladata a magyar közösségnek, és joga van arra is, hogy visszafojtsa ezeknek a közösségeknek mindazt a partikularista törekvését, amely a magyar közösség ellen tör. De nem lehet állítani, hogy ezek a közösségek homogén érdekűek lennének. A ruszinkói605 kis paraszt zsidónak más érdeke van, mint a dúsgazdag ortodox kereskedőnek. A zsidó vallás, ha ortodoxul tartják, valóban elkülönülésre és egy „földtelen nemzetiségre” szító hit. De ma a „német vallás” is az. Ezekkel az [ősközösségekkel szemben a magyarságnak nincs egyéb kötelezettsége, mint az emberségé. S ha egy egyén asszimilálódni akar, szerintem embertelen ezt megakadályozni. Mert tény ugyan, hogy Magyarországon és egy magyar kultúrában élünk, de hitem szerint a nemzethez való tartozást csak két szempont (azaz 3) igazolhatja, azaz 4. Ez is komplex. Egy országban joga kell legyen annak, aki a terhek viselésében osztozik. Joga és kötelességei vannak annak, akinek övéi itt éltek (vannak zsidók, akik római idők óta élnek itt). Vannak jogai annak (és terhei), akiknek ezeket a jogokat a nemzet önként megadta, akár az állampolgárság, akár annak mása, a régi szokásjog alakjában. Aki itt élt, dolgozott, annak itt jogai és kötelességei vannak. Aki vállalja öntudatosan a magyar közösséget, annak itt fokozott jogai és kötelességei vannak. A faj ebben (ki magyar fajú kimutathatóan?) szerepet nem játszhatik. Erre azt lehet mondani: bizonyítsd be, hogy igazán vállalod a magyar közösséget, bizonyítsd be, hogy vállalásod jóhiszemű. Isten létezését, semmi szellemi létezést nem lehet direkte bizonyítani, csak indirekte. 605 Ruszinkó, Ruszinföld, a mai Kárpátalja területe. 478
