Török Petra (szerk.): Sorsával tetováltan önmaga. Válogatás Lesznai Anna naplójegyzeteiből (Budapest, 2010)
Naplójegyzetek
1938 Ezek a valóban asszimilált zsidók talán (elvétve) több részvéttel vannak a nem asszimilált zsidók szenvedéseivel szemben (alig többel, mint ami minden becsületes ember kötelessége minden szenvedővel szemben), mint a nemzsidók, de mint tudjuk, a részvét nem olyan vehemens, erős indulat, hogy ez nagyon megmásíthatná azoknak a zsidóknak a magatartását a befogadó néppel szemben, akik biztosítottnak érzik a maguk helyzetét ott, ahol asszimilálódtak; a zsidók részvétét fajtársaikkal szemben inkább félelmük („ez velem is megeshetik!”-jelige!), mint a megértés és a népi-azonosság tudata tüzeli. A zsidó öntudat ellen semmi sem használ úgy, mint ha befogadják a zsidót. Ezek ellen a zsidók ellen küzdeni rossz kseft604 a nemzet szempontjából. Ezek a zsidók ismét alfajokra oszlanak: 1) igen sok a valóban magyarrá, lelkes magyarrá asz- szimilált zsidó, de köztük éppoly kevés az osztályérdekét negligáló egyén, mint a nemzsidók közt. Tehát érdekeik erősen osztályérdekek lesznek éppúgy, mint honfitársaiké, és gyakran ellentétesek lesznek egymás érdekeivel. 2) A zsidó nagybirtokos feudális érdekeltségű, a kapitalista kapitalista lesz. A sok zsidó intellektuel természetesen vagy azt az osztályt fogja kiszolgálni, amely őt protezsálja, vagy ha öntudatos intellektuel, akkor „demokrata” lesz, de az lesz minden öntudatos intellektuel. Ez az ő demokratasága azonban éppoly magyar ízű lesz, mint a demokratikus keresztény intellektueleké. Sőt ha befogadnák, még fajvédő is lenne „becsületes” meggyőződésből, mert mindenféle bolond akad közöttük, mint bárki más közt. Egész biztos az, hogy az asszimilált zsidók közt ugyanannyi van arányszámban, aki titokban és jogalap nélkül a magyart tartja Isten kiválasztott népének, mint ahány ilyen a nemzsidók közt akad. És akad egynéhány (keresztények közt is fehér holló), aki nem véli ugyan a magyart mindenben Isten legkülönb teremtményének, de becsüli a magyarságát, és érzi, hogy sehol másutt a világban nem lelhetne szíve szerint hazájára, hogy a magyarság érdekében oly azonossági érzéssel kell dolgoznia, mint ahogy az ember önmagáért, kedveseiért él és cselekszik ösztönösen, mert nem is lehetne másként. Vannak magyar nyelvű, de nem a magyarsághoz asszimilált zsidók is. Osmerek olyanokat, akik a katolikus érdeket vagy a szellemi humanista internacionalizmust vagy a proletárközösséget becsülik mindenek fölé. Ilyenek vannak a nemzsidók közt is bőven. Ezek az ilyen zsidók, akik nem hazájukhoz, de az európai kultúrkör valamelyik köréhez asszimilálódtak, lehetnek valamiképp emellett magyarérzésűek is (sőt nem is lehetnek mások, még ha ezt az intellektuel fölényes öntudatlanságával verdrángolják is), de semmivel sem veszélyesebbek a magyarságra nézve, mint az egyéb ilyen „európai intellektuelek”, és éppoly hasznosak is lehetnek adott esetben. Megengedem, hogy több van ilyen a zsidóság soraiban, mint speciálisan a magyarok közt. De azért van több, mert nem hagyták asszimilálódni a zsidót az utóbbi időben. Az én generációmban ilyet nem is igen ösmertem. Különben az ilyen szellemi közösségekhez erősen szító, elvont zsidó kevés van, mert egyáltalán kevés a szellemiekhez szító ember. Biztos, hogy külföldön a régi latin és angolszász kultúrákban aránylag elég sok ilyen nemzsidó is akad. A katolikusok közt több tán, mint másutt. 604 a német Geschäft (üzlet) szóból 476
