Török Petra (szerk.): Sorsával tetováltan önmaga. Válogatás Lesznai Anna naplójegyzeteiből (Budapest, 2010)
Naplójegyzetek
1938 hatja. Mert igazság csak a valóságban lehet tökéletes, márpedig a valóságot csak totalitásában és -ból lehetne ösmerni. A zsidóüldözés azért oly rettenetes, mert visszaesés az egyéniesülés előtti állapotba. Persze a néger-kérdés is az. Minden faji kérdés. A nemzeti üldözés annyiban „emberibb”??, mert a nemzeti hozzátartozás inkább függ az ember akaratától, mint a faji. De ez hajszál-különbség. Igazán szabad csak ott lehetne a lélek, ahol a kövek is beszélni tudnak. Mi tette a maroknyi kis zsidó népet egy ilyen szörnyű példás probléma hordozójává? A zsidókérdés minden mást is meghamisít - visszalöki az embert egy alsóbb fejlettségi fokra. Ezt valóban nem mint öntudatos zsidó mondom, mert ha ütnének, nem érezném magam zsidónak. Nem becsülöm le a zsidó különsors által kifejlesztett szellemi tulajdonságot, de túlontúl se becsülöm őket, sok hibát is nevelt ez a különös sors a zsidóságban. Minden társadalmi helyzet nevel jó és rossz tulajdonságokat, de egyénileg nekem olyan külön sorsom volt, hogy kevéssé fejlődtek ki bennem úgy a zsidó erények, mint a zsidó hibák. De a néger-kérdés is meghamisítja az amerikai demokráciát és erkölcsöt. Pedig kevesebb az ütközőpont, mert nem keveredik úgy bele mindenbe (talán??), mint a zsidókérdés. Én mindig asszimilációpárti voltam, és remélem lesz erőm az is maradni. De ha látom, hogy milyen „nagy válságot hordoz magában ez a kis csoport, hogy mennyire felforgatja a világot az a bűn, amelyet ellene elkövetnek” - akkor kétlem igazamat. Hátha van külön és különös rendeltetése ennek a fajnak? Vagy metafizikai bűne, amit le kell vezekelnie. De valakit metafizikai bűnéért üldözni éppolyan szörnyű sors a lélek szempontjából, mint üldözöttnek lenni a praktikum szempontjából. (...) A jó Isten segedelmével! Vérben! Szegény [József] Attila mondotta egyszer: csak azt érdemes megírni, amit majdnem lehetetlen kifejezni - csak a leglényegesebbet. Lényeges számunkra mindig az, ami még nem teljesült és nem reinkarnálódott és nem inkarnálódott. A jó Isten segedelmével! Ha komolyan vétettem életemben, tettem azt leginkább a gyávaság önzéséből. Amikor a B[écsi] M[agyar Újság] ügyben, és talán a Rfadikális] P[árt] ügyben598, el akartam terelni 0[szi]t a melankóliájától és a velem szemben táplált idegeskedéstől. Ezért néha rábeszéltem, hogy játsszék valamivel, amit ártalmasságára nézve nem vizsgáltam ki eléggé, illetve sejtettem, hogy nem egész jó a játékszer, nem engedtem meg magamnak, hogy ezt tudatosítsam gyávaságból. Engednem kellett volna azt is, hogy Gerg éjjeli rajzoló legyen a Tagnál599 annak idején, féltettem magam a magánytól. Amit dühből vétettem, megbocsáthatóbb. 598 A hivatkozott konfliktusok nem ismertek. 399 Gergely Tibor 1919-es emigrációjukat és bécsi letelepedésüket követően a Der Tag rajzolója lett (elsősorban karikatúrákat készített). 473
