Török Petra (szerk.): Sorsával tetováltan önmaga. Válogatás Lesznai Anna naplójegyzeteiből (Budapest, 2010)
Naplójegyzetek
1938 álláspontját a műmese. „In der Zeit als das Wünschen noch nützte.”592 Mesére a bizonytalan határterű, de tág horizontú kultúráknak nem vallásos, de metafizikai élményekben gazdag és ezenfelül ráérős, tehát gondtalan, azonban luxustalan (mozi, újság, mind híreket halmozó üres beszéd) változatos, külső kalandokat nem házhoz hordó életnek van szüksége. A kalandos élet (harci és vadászélet) is, vélem, inkább mítoszképző lehetett, mint meseképző. Egy bizonyos állandóság (a realitás örökkévalóságának) érzete kell talán hozzá, hogy „mellékrealitásokat” szőjön az ember. A mai bizonytalan formájú élet ellopta a mese egyik fő varázsát - persze nem kellemes alakban. A formák irrealitásának érzetét ma az élet érezteti velünk. Érdekes: amit Ofrtutay] a változatokról mond. Amíg él a mese, folyton változik. A variánsok egyik fő értéke, hogy a mese elevensége mellett tanúskodnak. Érdekes kérdést vet fel Ofrtutay] ugyanakkor, amikor azt mondja, hogy a népi mese mindenkor asszimilálni tudta az idegen és leszivárgó elemeket. így a népművészet is asszimilálta a barokkot, és csak gazdagodott vele. A mai elemek (újság és stb.) rontják a mesét és népművészetet! Miért? Igaza lehet, de indokolni kellene. Vajon a rontás direkte történik, vagy a mechanisztikus kultúra rontja a hitéletet, és ezáltal romlik a mese, felbontja az élet szociális kereteit, és ezáltal ront? Miért nem válhatik a repülőgép éppúgy meseelemmé, mint a hintó (a sárkány nem embercsinálta holmi, tehát eo ipso más lapra tartozik)? A hintó valaha éppoly újszerű volt, Aladin olajlámpása is éppoly technikai vívmány volt, mint a villanykörte, a repülőgép. Vajon a gyár közbeékelt szerepe diszkretálja mese szempontból a modern tárgyakat? - Ezt nem tudom hinni? Ámbár a gyárban készült holmi valóban kevésbé „mágikus”, mint a kézműves műve. Aztán az egyetlenség, individualitás lényege is hiányzik róla. Lehet valami bűvös, amit milliószám elő lehet állítani? Sodrófa, seprű is millió volt, mégis mágikussá bírt válni. Az az élet, amely repülőgépeket gyárt, talán kevésbé mágikus? Nem merném állítani. A 19. század az emberi nem mindenhatóságát hirdette, tehát nem volt szüksége mágikus hitekre. Ma amikor a Besen Besen die wir riefen593 korát éljük, és a fegyverek erősebbek az embernél: érezzük újra mágikus voltukat. Én a mese hanyatlásának okát a lelki és szellemi horizont szűkülésének rovására írom, és csak időlegesnek tartom. A meseműfaj mai alakjában lejárhatja magát, rekvizítumai elidegenedhetnek tőlünk. A „király”- szimbólum ma üres szó kezd lenni, de a mese tartalmaknak, a csudára alkalmas talajnak mozdulását érzem. A földgömb ösmerete megnehezíti a mese térbeli rögzítését. Az új mese új teret kell hogy kreáljon magának. Mi a múlt szerepe a mesében? A múltba tolás pandantja594 a térbeli kitolásnak. A mai mese nem játszódhatik sem túl az óceánon, sem 200 év előtt. Nyíltan ma kell játszódnia, de beval592 „Abban az időben, amikor még volt értelme/használt valamit kívánni.” Ez a Der Froschkönig oder der eiserne Heinrich c. Grimm-mese kezdetének kissé pontatlan idézete. Az idézet németül pontosan így szól: „In den alten Zeiten, wo das Wünschen noch geholfen hat...” Magyarul a mese címe/4 békakirály. Rónay György magyar fordításában nem szerepel ez a mondat. - Szigeti András szíves közlése. 598 Besen Besen die wir riefen: Utalás Goethe A bűvészinas című közismert művére a haszontalan kisinasról, aki a Mester távollétében elvarázsolja a söprűt (Besen), hogy az vizet hordjon neki. Ezzel nagy galibát okoz, mert a varázsszót már nem tudja, amivel le tudná állítani a seprűt. A magyar fordítás itt található: http://csicsada.freeblog.hu/ archives/2009/03/06/Goethe_1749-1832_A_buveszinas/] - Szigeti András szíves közlése. 594 valaminek a párdarabja, kiegészítője 468
