Török Petra (szerk.): Sorsával tetováltan önmaga. Válogatás Lesznai Anna naplójegyzeteiből (Budapest, 2010)
Naplójegyzetek
1938 lenek, de rendszerének érvényessége kételytelen. Hond is az én régi tételemet fejezi ki: a rend határ-lerombolás. De nem a szó praktikus értelmében. A mesében a határ lerombolása, a formák egymásba siklása nem von le semmit a határok és formák értékéből és érvényességéből. A koldus éppoly koldus, a királyfi éppoly királyfi (sőt túlozva az), mintha nem egymásból lettek volna. A csoda világában az összetartozás, sőt egybeolvadás nem von le az individuális lét és a forma valóságából. Sőt csak az egészben jelenhetnek meg az individumok teljes értelmükben. Ezért is valóság a csuda világa - feloldja azt, ami az értelemnek idegen de az élménynek örök és közhelyszerű tapasztalata. (...) Minden hit-nem, mint minden eleven jelenség is, vegyes formákban jelentkezik meg. Ismét másként hiszem, hogy baj érhet, ha megszegek egy babona-törvényt. Ez ellen erkölcsi érzékem is tiltakozik, de valamiképp mégis hiszek benne. Szegény jó anyám erkölcsi erejéből merítette leginkább hitét. Mikor a háború kitört, fogadalmat tett, hogy kötődét csinál a katonák részére, amelyben szegényeket foglalkoztat. Ezt a fogadalmat valamiképpen kimondatlanul még önmaga előtt is bátyám életével kapcsolhatta össze. A háború 3. évében anyagi és fáradtsági akadályok miatt nem bírta folytatni a kötődét. Ha úgy hitt volna azonban abban, hogy [megmentheti] bátyám életét a kötődével, mint valami kézzelfogható realitásban, vagy akár tisztán erkölcsi parancsban (ő a legnagyobb áldozatok meghozására képes természet volt), nagy fáradtsága és anyagi gátlások ellenére is folytatta volna. Mégis rövid idővel bátyám halála után azt mondotta egyszer borzongó titokzatossággal: „talán ha folytattam volna“ - rögtön hozzátette azonban: „ez babona - Isten nem ítélhette volna el az Ivánunkat az én hibám vagy hanyagságom miatt.” Látszott rajta azonban, hogy valamiképp hisz a babonás fogadalmában, bár józan esze és erkölcsi vallásos világnézete tiltakoznak ellene. 1.) Azt kellene megtudni, mennyiben függnek össze ezek a különböző hit-nemek, egymáshoz hogy viszonylanak, és hogy viszonyúk mindenkori vegyületük a mesék kedveléséhez, a mese virító stádiumához. 2.) A mese kopásához az is hozzájárul, hogy mint szórakoztató elem vesztett fontosságából a konkurencia által. Olvasás, mozi, újság. Emberek talán többet közlekednek ide-oda, van tehát „valódi életből vett kalandos” elmondani valójuk. 3.) Az idők növekedő nyugtalansága és elnyomorodása miatt kevesebb az [...], amely mesehallgatásra késztet. 4.) A hamisan „felvilágosító” áramlat diszkreditálta a mesét. Ha nem is unnák - szégyenük. A paraszt világa jelenleg inkább szegényedik a „hamisított városi kultúra beadagolása” által, mintsem bővülne. Rosszul bár, de megoldódnak számára a rejtélyek. Az iskola válaszol, de nem ad fel neki új kérdéseket, pedig ez az igazi kultúra feladata: hogy minden megoldott rejtély helyett két új rejtélyre hívja fel az emberi szellem figyelmét. A rövidlátó, tisztán válaszoló (hamisan válaszoló) oktatás és álkultúr-légkör a horizontot inkább szűkíti, és néhány banálisán éles körvonalú „választ” helyez el ott, ahol addig rejtélyek végtelenje derengett. Pedig a mese birodalma ezeken a homályos perifériákon „játszódik le” - ez leghelyesebben jellegzi vonásainak jellegzetes módját. „Hol volt - hol nem volt” - így vallja és tanulja saját 466
