Török Petra (szerk.): Sorsával tetováltan önmaga. Válogatás Lesznai Anna naplójegyzeteiből (Budapest, 2010)
Naplójegyzetek
1936 „Jó napot [Zhoray] Úr!” - „Kézit csókolom, nagyságos asszony. Befedtük a kutat. És már a Pista talált egy kígyófészket, csomó tojás volt benne.” - Ez az „és már” szokott bekezdés a szlovák népnél: nem tudom felderíteni értelmét. „Lesznai táj - tájak anyja”. Az átlagos ősformának, az arany középszernek változata minden extrém táj. A szelíd lankák másutt hegyekké dagadnak, rónákká nyugnak el, itt még potenciálisan bennük van minden alakulat. Múló, futó esztendők, viola, jegenyék árnya hullnak utamra, de egy az út, és egy az, akijárja. Az út áll, az esztendők váltakoznak mellette. A kakas kukorékolása gyerekkoromat veri fel. Fejezet arról, hogy Borka580, mikor a cseléddel beszél, hogy falusiasodik vissza, hogy látja ismét parasztszemmel kedvesét és önmagát. Jan szerint a kígyó megigéz egy békát, és arra kényszeríti, hogy kiköltse a tojásait. A falu óriási változása gyerekkorom óta. A tradíciós parasztkultúra eltűnése. A divat módosulása. A fejek még egy ideig tartják magukat, de ott is: más a mai generáció arca, mint a 40 év előttié. Paraszti még a városi viseletben, de másképp paraszti. Durvább fából faragottabb a mai típus. Eltűnnek a régi Medici-típusú tót arcok. Legtovább a mozdulat marad meg - archaikus. Valószínűleg a primitív munka szerint idomul. Ezt megírni, ezt az átalakulást. Én édes Istenem, nagy Isten - imádkozom és kérlek! A jó Isten segedelmével! Az akvarellnek az aforizma felé kell fejlődnie. Jelekkel kell dogoznia, nem ábrázolni. Ez az értelme. A qouache nem akvarellszerű anyag. Mesélő anyag, és nem szimbolizáló, bár szintén nem ábrázoló és nem is analizáló. Gerg szépen mondja egy Mattis581 rajzra: „Ezek az absztrakciók nem elgondolások, de leszűrődött tapasztalatok.” A jó Isten segedelmével! Ajó Isten segedelmével! Úgy érzem magam, ha valami ötletem kerekedik, mint a beteg kutya, aki nem bír felkelni, utánakapni a körötte kergetődző dongóknak. Most, hogy ismét beteges vagyok, nem viselem el a táj, a világ szépségét - rámzúdul és követel, parancsoló, meg nem formázott anyag. Egy szép vers, egy jó regény - az ember alkotta, kész lélekkel itatott szépség megnyugtat, szórakoztat. Beszélgetés Józsi és János közt.582 Józsi tele pozitív tervekkel, programmal Pesten, János szkeptikus és álmodozó. Mégis érezni benne - őbenne érezni a realitást. Egész rövid, sóhajszerű irka-firka versek kellenének. Ezt a formát kéne végre, végül meglelni. (...) 580 Lesznai Kezdetben volt a kert című regényének szereplője, akit Berkovics István kihozott a nyilvánosházból, és mintegy második feleségként Besten eltartott. A lány a regény egyik epizódjában Körtvélyesre is eljut. A korabeli női életstratégiák egyikét képviseli többre-jobbra vágyásával, múltjával való szakításával. 581 Mattis Teutsch János (1884-1960): festő. Művészete az absztrakt expresszionizmus jegyében fogant, jelentős szobrászati munkássága is. 582 A Kezdetben volt a kert című regény két második generációs főszereplője. 457
