Török Petra (szerk.): Sorsával tetováltan önmaga. Válogatás Lesznai Anna naplójegyzeteiből (Budapest, 2010)
„Mindenképpen úgy érzem, ez lenne a fő könyv” - Lesznai Anna naplójegyzeteiről (Török Petra)
. Lesznai egész életművében az egyik legjelentősebb, meghatározó - a meséknél és a hímzésterveknél is szélesebb körben ismert - alkotáscsoportot képviselik a meseillusztrációk. Ajól ismert sorozatok127 mellett - A kis pillangó utazása...; Mese a kisfiúról és a bútorokról - említést érdemel a Hatvanban teljes sorozatként fennmaradt A pólyásbaba napjai című hat darabból álló sorozat, amelyet ritkán reprodukálnak, és amelyek mérföldkövet jelentenek Lesznai illusztrációs munkásságában. Itt jutott el az önmagában - szöveg nélkül is - érvényesülő vizuális történetmondáshoz a lehető legkevesebb és legtisztább formai és kompozicionális eszközt használva, megszüntetve a narratív képi elemek és az ornamens különbségét, miáltal szabadon érvényesülhet a kontúrvonalak által adott ritmikus forma. A hatvani hagyatékában található még egy öt részes ún. Békamese-sorozat és egy 12 darabos Egérke meséje című sorozat is. „új vallásosság van a levegőben”128 - Küldetéstudat, közösségi rendeltetés, új rend Lesznai naplóját olvasva, egy küldetéstudaton és rendeltetésen alapuló autonóm és páratlan gondolati rendszer meglétét is rekonstruálhatjuk. Úgy vélte, amíg valaki nem törekszik vagy nem indul el rendeltetése felé, addig nem jár etikus úton, azaz rendkívül pazarló önmagával szemben, és ezzel egy időben felelőtlen a világgal szemben is, hiszen eltékozolja a potenciálisan benne rejlő lehetőségeket. Az általa etikus útnak és életnek nevezett ideális világnézetről és életvezetésről, illetve ezzel összefüggésben a közösség szerepéről, küldetésről és rendeltetésről szóló fejtegetései a naplók fő tematikai vonulatát jelentik. Nézőpontját a következőképpen összegezhetjük: minden és mindenki számára elsődleges feladat önmaga képességeinek teljes felkutatása és felmérése, a „Werk”, az „élethivatás”, a teljes önmegvalósítás és kiteljesedés. Mivel csak az egyén fordulhat az abszolútum felé - a szerelem, művészet, metafizika, mese stb. által -, így törekvései felette állnak a közösség fejlődési lehetőségeinek. A kiteljesedett vagy erre törekvő egyének összessége adhat lendületet és értelmet a közösség egészének. A kollektíváim nem üdvözülhet, az egyén igen. 1915 őszén egy olyan, kezdetben baráti összejövetelnek induló, ám később vasárnaponként rendszeresen ismétlődő és egyre mélyülő gondolatvilágú beszélgetéssorozat helyszíne lett Balázs Béla budai Naphegy utcai lakása, amelyről ő és Lesznai is többször megemlékeznek naplófeljegyzéseikben. A kortársak visszaemlékezéseikben ezekről az estékről mint meghatározó jelentőségű, tudatformáló „szabadegyetem”-ről beszéltek. A kör megalakulásának alapja Balázs Szabadkáról Budapestre költözése volt, mikor felmentést kapott a katonai szolgálat alól, és a Naphegy utca 19-ben, egy villában bérelt lakást. Ezzel egy időben Lukács is Budapestre érkezett Heidelbergből, 127 Saját tervezésű borítóval és illusztrádókkal két meséje jelent meg: A kis pillangó utazása Lesznán és a szomszédos Tündérországban. Bécs, Brüder Rosenbaum kiadásában, 1913, majd Bp., Móra Könyvkiadó 1978., és Mese a bútorokról és a kisfiúról. Gyoma. Kner Izidor, 1918. Emellett a bécsi Új Világ című folyóiratban jelent meg a Mese az eperszemnyi szívről című meséje 1919-ben szintén saját illusztrációival. 128 Naplók (V 3670/43/6) 36
