Török Petra (szerk.): Sorsával tetováltan önmaga. Válogatás Lesznai Anna naplójegyzeteiből (Budapest, 2010)
„Mindenképpen úgy érzem, ez lenne a fő könyv” - Lesznai Anna naplójegyzeteiről (Török Petra)
Az 1912. év tervezői munkásságának egyik csúcspontját jelenti, nem véletlen, hogy teljesítményével éppen ekkor hívta fel magára Koronghi Lippich Elek figyelmét is.50 A kiállítások közül feltétlenül kiemelkedik az 1911 decemberében, a Technológiai és Iparmúzeumban megnyílt Lakásművészeti Kiállítás. Magyarországon emellett 1912. márciusában a miskolci Országos Háziipari Kiállításon látható munkáiért „Nagy Díszoklevelet” kapott, majd októberben az Ernst Múzeumban, Fényes Adolf kiállítása mellett a beszámolók szerint Lesznai Anna két szobát töltött meg munkáival, elsősorban hímzett párnákkal és függönyökkel.51 Magyarországi bemutatkozásai mellett 1912-ben kiállított még Párizsban (Galerie de la Rue Royale), Bécsben (Museum für Kunst und Industrie), majd Berlinben is (Keller és Reiner). A berlini kiállításról így szól naplójában: „Eredménytelen berlini kiállítás.” A dokumentumok ellentmondani látszanak Lesznai szubjektív értékelésének. Vészi Margit a berlini kiállításról így tudósít a Művészet 1912. 9. számában: „Magyar munka sikerének örültünk a Keller és Reiner kiállítási szalon helyiségében is, ahol Lesznai Anna és Berény Róbert dekoratív hímzéseit nagy közönség csodálja nap-nap után. Lesznai Anna harminc párnáját a Wertheim Áruház megvásárolta és kiállította saját helyiségeiben.”52 A Wertheim Aruház teljes gyűjteménye és archívuma a második világháborúban bombatalálat következtében megsemmisült, ezzel a legteljesebb ismert egységes Lesznai-kollekció is elpusztult. Berlinben kiállított alkotásait - 16 fekete-fehér képpel illusztrálva - bemutatja egy ismertetés53 , mely úgy emlegeti munkáit, mint amelyek nagy népszerűségnek örvendenek Bécsben, Párizsban és Berlinben is. A képek alapján a kiállított munkák az ornamentális tervek közül valók, és többségük a különböző formában ismételt és variált virágkosaras, virágkelyhes motívumot alkalmazza. Balázs Béla is megemlékezik naplójában Lesznai bécsi, berlini és párizsi kiállításairól és „üzleti útjairól”: „Az utolsó párizsi napokban ott volt Máli. Nagy üzleti tevékenységben. Nem tetszik nekem, hogy csak ez a gondja. Hogy hogy akarja továbbfejleszteni a hímzőstílusát, arról sohasem beszélt. Kiütközött benne a 50 Koronghi Lippich Elek levele nem maradt fenn, így nem tudjuk, milyen ismeretek birtokában, milyen intenciókkal kezdeményezte a találkozást a miniszteri tanácsos, oly sok művésztelep és iparművészeti kezdeményezés bőkezű támogatója Lesznaival, az akkor még csak 27 esztendős, de jó néhány jelentős tárlaton bemutatkozó iparművésznővel és egyben a Nyugatban rendszeresen publikáló, közismert és ekkor már önálló kötettel is rendelkező költőnővel. Lesznai Anna 1912. június 23-án kelt levelében így válaszolt Koronghi Lippich Elek megkeresésére: „Mélyen tisztelt méltóságos úr! Külföldi útról hazatérve az Iparművészeti Társulatban értesültem róla, hogy méltóságos úr érdeklődött munkáim iránt és beszélni kívánt vélem. Sajnos csak egy napig időztem Besten - s nem tehettem eleget kedves érdeklődő üzenetének, de remélem, hogy ősszel, ha ismét pesti lakos leszek, felkereshetem méltóságos urat hivatalában. Hálásan veszem, ha úgy egyéni törekvéseim, mint »háziipari iparkodásaim« figyelmet és jóindulatot keltenek. Igaz tisztelettel: Lesznai Anna.’’- OSZK Levelestár 51 „Lesznai Anna két szobát töltött meg hímzéssel, párnákkal, függönyökkel. Neve maholnap a köztudaté és mindenütt, ahol megbecsülik a professzori beleártástól ment iparművészeti holmikat, ahol a közvetlen meleg természetességet előbbre helyezik a sablonokról lerajzolt iskolás erőlködésnél, mindenütt található hol egy párnája, hol egy térítője.” - Bálint Aladár: Figyelő: Fényes Adolf új képei. Nyugat, 1912, 21. sz. 693. old. 52 Művészet, 1912/9. sz. 366-368. old. 53 Jaumann: Neu-Ungarische Bunt-Stickereien von Anna Lesznai - Budapest (Új magyar színes hímzések Lesznai Annától). Stickerei Zeitung und Spitzen Revue, 1912. december L, XIII.évf. 3. szám. 76-83. old. 20
