Török Petra (szerk.): Sorsával tetováltan önmaga. Válogatás Lesznai Anna naplójegyzeteiből (Budapest, 2010)
Naplójegyzetek
- 1920 alkotta gyűrűnek, szakítás, mellészeretés. A kedves egy viszonzott szerelem gyűrűjében mindig szerető is a másik félre vonatkoztatva. Sokszor gondoltam, hogy mi Magdolnák, ki Krisztust sohasem érjük el, Izoldák, kik Trisztánt soha, vagy későn kapjuk: mégis első naptól fogva Őt keressük, hozzá vagyunk hívek. „Glaube mir Liebster, írja Caroline Schellingnek, ich bin eigentlich zur Freude geboren.”125 Mit jelentenek akkor azok az elmúlt szerelmek, melyek lényünk alkatrészeivé váltak, melyek „múlt tökélyükben időtlenül örökek” (Z[oltán]), vagy dialektikus hajszában sohasem teljesülve, sohase múlva kergetnek végig sorsunkon (0[szi])P Ezeket nem mondhatjuk röviden tévedéseknek! Múlt életek íveinek kihangzásai tán vagy jövendők prelúdiuma. Vagy nem csak egy lélek ma még az a „lélekmassza”, mely énünkhöz tapad - és kereszteződő léleksorok esnek így, „alkotók és kiépítettek” egyszersmind H[erbert] teóriája szerint, utunkba. (...) Mi a kritérium kaland és szerelem közt? Nem az örökkévalóság - ezt a jövő; nem az egyet- lenség - ezt a múlt döntenék el. Márpedig csatánk és megváltásunk igaza a jelen (nem létező, örök határvonalán) dől el. Az intenzivitás, a lényünk teljes átizzottsága (nem írom: beleférése, mert vannak emberek, kiknek a szerelem nem útja, tehát mindig kimarad belőlük valami a szerelemben, és mégis vannak igaz szerelmeik?) a kritérium; az abszolút egy ponton való érintése; az abszolút mint egy zárt gömb van körülöttünk, s mi mindig csak egy sugár vagyunk. Szimbóluma ennek az intenzivitásnak tán a meghalni-tudás: szimbólum, nem próba. A próba tulajdonképpen diszkreditálja az abszolút, az Izolda-szerelmet. Trisztánék túl vannak a próbán, Bovaryné innen. Klára és János problémája126 nem a szerelem, de maga a próba. A próbára beállított végtelen keresők a szerelem útján, szimbólumán indultak el. Nem a szerelmüknek kellett a próba, de próba és végtelen szomjuk kvázi jutalmul, megnyugvásul (a lélek-úton ideiglenesen) tűzi ki a szerelem célját. Adni a szerelemben csak azt tudhat, aki maga is kap. Kapnunk csak adásunk arányában lehet. Lenni az igazi adás - puszta lét által adni: szerelem. Templom vagyok, kit szeretők építettek. Hálás minden kövemmel. A monogámia parancsához: Tévedtél, Jézus megbocsát: „Menj, de ne vétkezz többé!” Tévedni nem bűn, de keresgélni bűn. (...) Hit. Z[oltán]nal a „lehetőség határainak kitolásáról”. Magyarán ő azt mondta, hogy én lelkileg a „sokat akar a szarka, de nem bírja a farka” álláspontján állok, és hogy ez bűn, lázadás. Én meg mondom: bűn és lázadás túl kicsire vonni magunk köré a lehetőségek körét. Hajlandó vagyok hinni, hogy Isten azt tartja lázadónak, aki kishitű, és szereti Jákobot, ki harcolt az angyallal - és kényszerítette őt. Krisztus is harcolt önmagával, pedig ő Isten volt. A teljesült Isten. Prométheusz és Zeusz egy személyben. Isten bennünk is termelődik, bármily gyatra, gyengék vagyunk: hinnünk kell ebben a csudában. (...) 125 „Hidd el nekem, kedves, én tulajdonképpen örömre születtem.” Caroline Schelling (1763-1809) Schlegel, majd Schelling felesége. A korai német romantika jelentékeny alakja, társas életének formálója. Párbeszédes formában írt levelei a kor értékes dokumentumai. 126 Balázs Béla ekkor megjelenés előtt álló Isten tenyerén című regényének két főszereplője. 196
