Török Petra (szerk.): Sorsával tetováltan önmaga. Válogatás Lesznai Anna naplójegyzeteiből (Budapest, 2010)
Naplójegyzetek
- 1920 Átmenetileg â la hasszidim tudok elképzelni egy részleges Isten-diaszpórát, de a teremtés kötelessége egybesegíteni Istent. A metafizikai élményem monista: együtt érzem a szellemet az anyaggal, Istent és teremtményét — de gondolkodni, reflektálni, építeni csak dualista alapon tudok. A végsőkig kiélezett kettősség paradox megoldása az egy csuda. Mindent: Istent, embert, rögöt csak egyéniség képzetében tudok magammal viszonyba vonni. Az egyén is körülzár, de egyszersmind érintkezési felületet is jelent - ami alatta és felette lehetne, ahhoz viszonyunk nem lehet (etikai és metafizikai?) empirikus? Ezen gondolkodni kéne. A paraszt szántóföldje, az én toliam egyéniségek. A tudós attitűdje? [...] Szabad-e pedagógiából hazudni? A világszellem hazudhat-e pedagógiából? Ha Isten nem teremtette tökéletesnek az embert, ez nem hazugság, csak utat adott neki és távolságot önönmagától. De mégis, miért nem tudjuk legalább látni az igazságot? Épp így, és ígyebben: (Czóbel) nem szabad a régi vallást tévedéseivel fenntartani, mígjő az új. Az új vallás csak onnan jön, hol merik a régi gyengéit kikiáltani. Szimbolikusan igazat mondani: nem hazugság - sőt. Igazat mondani csak az tud, ki megérteti magát. Egy igazság mindig a mondója és felfogója között van. Persze ezzel, mint minden éles valósággal és fegyverrel könnyű visszaélni. Etikai értékek, igazságok nem szimbólumok, de példák által válnak érthetőkké, szemben a metafizikai valóságokkal, igazságokkal. Logikai igazságok a kifejezési, megfogalmazási móddal válnak közölhetőkké. Mi felel meg az esztétikában ennek a „közvetítő” közegnek? A jó Isten segedelmével! A gazda csákányt ad a kezembe, és elküld falat bontani: jól szolgálom-e, ha eldobom a csákányt és kézzel bontom a falat? így tesz a józan észt félrelökő etika. Ha csákány nélkül és megkötött kézzel küldi a gazda az embert, úgy fejjel kell nekimennie a falnak. Ajózan ész: látni az empíriát. Az empíria szükségszerűségek szövevénye, melyen mégis alakítani tud a lélek szabad akarata. De második kötelességem azt tudni, mit bír el a lelkem ereje, mit vállalhatok. Az első lelkem felszabadítása, erősítése: alázat, szeretet, őszinteség. Az erő a szeretet. Mindennek van ideája, csak Istennek nem, kinek egy lévén ideájával, nincs külön ideája, és az empíria, melynek lényege, hogy kívül esik az ideán. Unteridealisch?100 Az etikának van ideája, de az etikus cselekedetnek - bár ideák jegyében történik - nincs ideája. Az etikus cselekedet (egy idea v[agy]idea nélküli) érintkezése az empirikusnak Istennel. Ma a „remény és etikum” periódusát éljük. A megvalósult szeretet: a teljesedett fiú. Az apa a mágikus Isten, a természet a lehetővé váló lehetetlen. A Szentiéleké a szellem. De a fiú kikerülésével őhozzá érni akarni éppoly bűn és látszatosabb, irreálisabb annál, mintha a Fiút tagadva a mágikus Isten aspektusnál lezárjuk magunkat. Ma vannak még joggal csak az Apában élők, de olyanok, akik megvalósítván a Fiút, a Szentleiket hívhatják, hiszem, még nincsenek. A Szellem és az empíria közt légüres tér van, érintkezés csak az irreálisban, a „tudásban” és a „művészetben” lehet. A művészetben tényleg érintkezik az anyag és a szellem a formában, de az etikai realitás, a komolyság, melyet a valóban ránk vonatkozóban érzünk, kiesik belőle. A művészet és a szép (itt egyek) lekerülnek az első helyről, nem első cél már az etikával szemben. A „legszebb világ” túlhaladandó - valaha - etikus volt maga a szépség, mert a legjobb 100 idea alatti 175
