Török Petra (szerk.): Sorsával tetováltan önmaga. Válogatás Lesznai Anna naplójegyzeteiből (Budapest, 2010)
Naplójegyzetek
1917-1918 vész van mindig legközelebb az elpusztuláshoz, és mégsem pusztul bele önnön leikébe, mert önmagát nézi, és ez distanciát jelent és érdekes. Azbesztruhája biztonságában folyton felkeresi a tüzet. Viszont a művész éppen az, aki nem csak nézi (én, a töprenkedő), de éli önmagát, látja önmagát művében. Ez a mentsége - szeretet van a distanciája megett, elválik önmagától, hogy megölelhesse önmagát és szüljön. Nem lehet valakinek megmondani, hogy milyen valóban, csak a szeretet paroxizmusában.80 Mert ez mindig szerelmi vallomás. Mindenki legmélyén végtelen magány, fájdalom, áhítat és vágy van - a szerelem, a gyönyörűség küszöbe minden lélek. Látni - ez a maximális szeretkezés. Emlék egy régi egymást látó egymást nézésről, mikor a karok lecsatolódtak és átmentek a szobán át ölelni. (...) Mindenki köteles ma „nyilvánosan elhamvadni”. Azt hiszem, olyan periódust élünk, mikor őszinteségre és „látásra” törekszünk. Ezért nem meddő a „vasárnap”, az igazi beszélgetés, az önboncolás. A szemérmetlenség ma majdnem parancs. Mi lehet ősoka a szemérmetességnek, a szexuális csoda elrejtőzésének? Társadalmi okok: magántulajdon, presztízs, az ember fél és szégyelli is, ha elveszti öntudatát. Vallásos, tehát titkok - rontás lehetősége a fontos aktusnál. De mindenekfelett: koncentrálódási vágy, elzárkózás minden idegentől, ami nem mi ketten vagyunk. Az igazi csók lecsukja a csókoló szemét. (...) Ajó Isten segedelmével! Érvekre nem hallgatni Isten elleni lázadás. A szó és a megértés Istentől adatott nekünk [...] ne szikla, ne is repülő nyíl, de nyitott ajtó legyen. Szent üresség, melyben Istent lessük. A szerelem a testet is megváltani akaró, individuumhoz kötött, érzékhez kötött határ-lerombolás. Néha fáj, hogy csak rajta keresztül szakad rám a jóság, és nincs autonóm szeretet bennem. De a korinthosziakhoz írt levelében „a rothadóhoz jő el az elveszíthetetlen”.81 A csudát követelni lázadás, tudni, hogy nem vagyok „kiválasztott” lázadás szintén. Ki vagyok én, hogy tudjam a rendeltetésem. Tudom, hogy rendeltetése van mindeneknek. (...) Az ember fél a gyönyörtől, eltolja a simogató kezet, tán mert a megsemmisülést féli, tán mert azt érzi: „nem érdemiem, még nem vágyom eléggé?” A mindent nem lehet követelni. [Aki] ellöki a kreatúrát, az az abszolútumot is ellöki benne. A mindenre vágyásod ne legyen „vagy - vagyos”, a töredékben tanuld meg Istent, a mindent véglegesen szeretni. így azonban szimbolikussá, szertartássá válik az élet. (...) Anna Hamvassy: Mit jelent Herbertnek, hogy Anna nem tudta őt megváltani, hogy tehát Anna megbukott. Új rendeltetést adhat-e szeretet az elbukottnak? (...) 80 a szenvedély legmagasabb fokára hágott, önkívülettel határos indulatkitörés, őrjöngés, hevület 81 Lesznai nem szó szerint idézi a Korinthusiakhoz írott levelet. A hasonló értelmű szövegrészek: „Romlásra vetik el - romlatlannak támad föl.” (1 Kor 15.42); „a romlandó testnek fel kell öltenie a romlatlanságot” (1 Kor 15.53); „a romlandó magára ölti a romlatlanságot” (1 Kor 15.54). 160
