Török Petra (szerk.): Sorsával tetováltan önmaga. Válogatás Lesznai Anna naplójegyzeteiből (Budapest, 2010)

„Mindenképpen úgy érzem, ez lenne a fő könyv” - Lesznai Anna naplójegyzeteiről (Török Petra)

Fülephez írott levelében, ám ezzel nem mindenki volt így. Bauer Hilda, Balázs Béla testvére, például élesen megfogalmazta ezzel kapcsolatos nézeteit: „Lesznai Anna költőnő, festőnő és iparművésznő. Nem akarok rosszmájú lenni, de pénzéért mindezt megengedhette magának, nem lévén kenyérkereseti gondjai. Érdekes család volt (...) Pestnek egy ilyen nagyon gazdag zsidó családja”21, míg például az egykori közeli barát, Kaffka Margit esetén ez az aspektus félig-meddig kimondatlan maradt, ám elsősorban az ő részéről táplált, kapcsolatukban lappangó feszültséghez22, majd későbbi elválásukhoz nagyban hozzájárult. Ezt tudta Lesznai is, és Leona alakjában kiírta magából ezt a konfliktust a Kezdetben volt a kert című regény egyik epizódjában: „Leona, mikor hajnalban kelt, és mikor a munkából jövet maga melegítette a vacsoráját, Lizó sima és hibátlan arcbőrére gondolt, amelyet a hosszú alvásnak köszönhetett; képzeletben kifestette, hogy milyen szabóhoz járna, és milyen estélyi ruhát rendelne, ha kétezer holdas nagybirtokosnak volna a lánya. Milyen mindegy lehet Lizónak, közli-e a folyóirat a verseit ebben a számban vagy sem, hiszen nem szorult rá a rongyos honoráriumra. És lám, most is, milyen finom kelméjű kabátot gyűr gondtalanul maga mögé!”23

Kétségtelen, hogy az 1928-ban Virginia Woolf által megfogalmazott feltétel24, az alkotáshoz nagyon is konkrét (és szimbolikusan is értelmezhető) „saját szoba” megléte nagyban megkönnyítette Lesznai helyzetét, és lehetővé tette számára azt is, hogy azokban az élethelyzetekben, ahol energiáit a munkájára fordíthatta volna, ott „léhán kihúzza magát”25, nem lévén őt kenyérkeresetre kényszerítő külső körülmény. A naplókból jól érzékelhető, hogy ez csak az amerikai évtizedekben jelentett problémát, mikor anyagilag függőségbe került akkori férjétől, Gergely Tibortól, és ez rettenetesen nyomasztotta őt.

Sokan és sok helyütt írnak arról visszaemlékezéseikben, hogy milyen csodálatos hangulatú napokat és heteket töltöttek Körtvélyesen, ám kevesen említik meg azt, hogy ez a nagyvonalú lehetőség milyen anyagi vonzatokkal bírt. Magának Lesznainak sem volt ez soha témája, hi21 Bauer Hilda: Emlékeim. Levelek Lukácshoz. (Szerk.: Lenkei Júlia) Bp., MTA Filozófiai Intézet, Lukács Archívum, 1985. 42. old.

22 Kaffka Margitnak, Lesznaival ellentétben, sohasem adatott meg a „pénz és a saját szoba”, sőt a pályakezdésükről szállongó anekdota szimbolikusan mintha egész pályájukat és viszonyukat meghatározná: „Mikor pedig egy családi összejövetelen először kellett volna felolvasnia a verseit, s izgalmában eltört egy csészét, egész este az ő ügyetlenségéről s a veszendőbe ment csészéről beszélgettek -, a versre pedig nem volt kíváncsi senki. Nem olvashatta fel. Persze- , mondták - az íróné nem törődik a drága szervizhez való csészével! Milyen más volt az, mikor Lesznai Anna olvasta fel először verseit családja körében. Elhalmozták virággal és bonbonnal s ő volt a nap hőse. - Bedig egy korban éltek. - mennyi öntudatot és ösztönzést adott ez és milyen megszégyenítő visszautasítást a másik! ” - In: Rolla Margit:

A fiatal Kaffka Margit. Bp., 1980. 6. old.

23 Lesznai Anna: Kezdetben volt a kert. Bp., Szépirodalmi Könyvkiadó, 1966. II. kötet 195. old.

24 „A nőknek rendelkezniük kell pénzzel és saját szobával, hogy regényírásra adják magukat” - Virginia Woolf: Saját szoba. Bp., Európa Könyvkiadó, Mérleg sorozat, 1986. 6. old.

25 Naplók (V 3670/43/4)

13