Török Petra (szerk.): Sorsával tetováltan önmaga. Válogatás Lesznai Anna naplójegyzeteiből (Budapest, 2010)
Naplójegyzetek
1917 azon percében két ember nem érthet meg. Lesz-e oly magány, mikor mi sem értjük meg sajátos tegnapunk, holnapunk meséjét? Lesz-e több egyénnek kifejlése az emberben (csökevénye megvan). Krisztus magánya a Getsemáné hegyen. De a szeretet (a szerelem = harmónia-élés) elébe jön a léleknek. [Lukács] Gyuri barlanghasonlata. A két folyamat egyszerre is játszódik, ma vannak már új megértések is. A mese asztrál műfaj, a teozófusoknak a halál után önlelkük- be való pottyanásának etapja: itt mese és álom rokonsága. A mese [Lukács] Gyuri szerint nem transzcendens, mert azonosság egy síkon, de hiszen éppen ezáltal jelenti a harmóniát. Valaha össze fog esni a „megvalósult világgal”. De a mostani mese fog-e összeesni az akkori megvaló- sultsággal, vagy a kifejlődött akkori mese? Úgy érzem, a mai forma, világbeli mese tényleg nem lehet tiszta mese, mert éppen mindig vannak benne nyomai az önmagán túlnyúlásnak. Tiszta mese - volt és lesz -, de ezek nem voltak, és talán nem lesznek megvalósulva mint műfajok. Ezek az élet és a jelentés egybeesési korszakába tartoznak. Az ősmese-maradványok nekünk szimbolikusak csak pedig, mert a szimbólumtalan, önmagával azonos világ töredékei. Minden műfaj mesébe törekszik, de mivel forma, és nem azonos a lélekformával, mire megvalósulnak, mese lesz belőlük: ez a szomorú végességük. A többi műfaj mint a lélek a megvalósulásban-t tárgyalja. A mese a megvalósult lélek fokát, a megvalósulást a lélekben. Valahol összeesnek. A különbségek a fontosak ma, régen az azonosságok és maradványa, a hasonlatosságok voltak csak fontosak, de a különbségek mint út a harmóniához fontosak. A gesztus forma, a nyelv, a kifejezés forma, az irodalomban minden kifejezés anyagánál fogva is, de ami csak kifejezés, az még nem művészet. A szobrászatban minden kőfaragás, bronzöntés is - de ez nem a szobrászat. Van-e több fejlődés? Az Umweltet minden forma maga keresi magának? De egy időben csak bizonyos számú Umwelt van, bizonyos Umweltek és bizonyos formák az Isten felé vezető úton találkoznak. Amit Umweltnek nevezünk, az is formák összessége, csak egy forma szempontjából Umwelt! Ajó Isten segedelmével! (...) Mik a festészet tartalmai, mi a nyersanyaga? Mik a művészeti tárgy és másrészt az alkotás rétegei; mik voltak azok? Az alkotás útján: hódítás, rendünkbe hódítás. Ennek benső véghezvitele nem elégít ki, alakításra, szülésre, tárgyalkotásra tör?, kifejezésbe tör. Az önkiélés, a kifejezés mindig alkotás, szülés útján jön létre; közlés ismét egy önkiterjesztési vágy, de már nem tisztára imperialisztikus szeretetelemek, a mások tekintetbevétele szerepel. Azt persze nem tudom, miért teljesül, miért fejlődik, ölt magasabb formát a lélek ma csak produktivitás által. Még a szeretet is tettekbe, nyilvánulásra szorul sokszor - bár ellentétes a Werkkel ezen a formanívón. [Lukács] Gyuri szerint a szerelem, a földi nemi szerelem váltja ma közvetlenül magasabb formájába az emberi lelket, a nemi szerelem nőnél szülésben teljesedik. Szóval magasabb formába kerülés, produktivitás által történik. A régi forma akkor válik magasabb forma tartalmává, ha produkál új formát - lélekházat épít. (Lélek itt legtágabb értelemben.) A régi forma csak bélyeg vagy dísz az új formát öltött leiken. Öltött nem jó szó, mert tartalom és forma nem teljesen különválaszthatok - Istenben egyek lesznek. Talán csak aspektusai a dolgoknak. A renddé érett egyén = a forma = a lélek. A kaotikus lét a tartalom. Nem tudom, de érzem: egyek. A műtárgy rétegeit érzem: 1) kompozíciónak (rend), zártság, egység, egyensúly, ritmus; 2) (elsődleges) tartalmának: formák, foltok, vonalak, színek, s ezek viszonyai egymáshoz és a kitöl144
