Török Petra (szerk.): Sorsával tetováltan önmaga. Válogatás Lesznai Anna naplójegyzeteiből (Budapest, 2010)

Naplójegyzetek

1917 5) Melyek azok [az] erkölcsi princípiumok, melyek a harmóniát szolgálják? Azt hiszem, a sze­retet, a vállalás. A vállalás éppen ez a művészeti elem az útban, egyénünk formájába zárja, Werkké kerekíti a szeretetet. Ez egész más kategória alá tartozó, mint „a szép tett” - ez kétféle: dekoratív és szimbolikus. Ami szimbolikus, valamiképp mindig szép, mert utal a végső harmóniára. Ami dekoratív, azt nem tudom még? A Werk-tett is szép, de csak bi­zonyos értelemben. Nem azért Werk, mert szép, de annyiban szép, amennyiben minden Werk hasonlata a harmóniának. 6) A megvalósult és tiszta szeretet. Köteles-e a szeretet minden racionális és materiális ér­ték és következtetés mellőzésével cselekedni, vagy szabad-e egyáltalán így mellőznie? A tiszta szeretet, amennyiben azonos a harmóniával, magába foglal minden értéket. De a megvalósulásban Isten korlátozta önmagát, és én azt hiszem, nem célja a léleknek kiug- rani a megvalósulásból, de megváltani, átitatni a megvalósulást. Evégből számolni kell vele, értékeivel és a kauzalitásaival. Materiális értékek, ha nem becsültetnek túl, a maguk helyén isteni értékek. 7) Bevallom, voltak azért szent kiugrások a világrendből; de azt hiszem, csak a szentnek, aki életét, üdvösségét Isten Werk-jévé emeli, éntudatában van joga kiugrani a világrendből. Mi a szent szerepe, mi a megváltó szerepe? A teozófia szerint kész lelkek, akik visszatérnek segíteni. A jó Isten segedelmével! Materiális értékeket is valamiképp kellene önmagukért szeretni, il­letve lehet-e tárgyak lelkét szeretni? Tárgyaknak milyen lelkűk van? Materiális értékeket er­kölcsös-e másnak kívánni szerezni, vagy csak amennyiben ezek is lelke fejlődését szolgálják? Lehet-e erkölcsösen mást szeretni, mint lelket? Azt hiszem: nem, bár nem bűn testet és örömet szeretni, sőt szimbolikus is, de nem erkölcsös cselekedet. 8) Ha Isten nem lenne azonos a szeretettel, mi lenne erkölcsös: őt szolgálni vagy a szeretetet? Isten harmónia is, tehát a szeretet őt szolgálja, de specifikusan erkölcsös cselekedet az, amelyet helyessége miatt követünk el, és nem mert Istennek tetsző. Istent szeretni tehát nem volna erkölcs par excellence? Szeretni - még nem erkölcs talán, erkölcsben mindig törekvést érzek, szeretni akarni erkölcs, cselekedni akarni a szeretetet. Ezért nem érezzük már erkölcsösnek a józan önszeretetet, mert velünk születik, nem kell rá törekednünk. De undoknak érezzük mégis, ha valaki könnyelműségből, nem áldozatból tönkreteszi ma­gát tudatosan (iszákosság). Magunkkal valószínűleg előző életek törekvése folytán azonosak (?) vagyunk már. Célja­inkkal, műveinkkel, rendeltetésünkkel azonosulni már énáttörés, erkölcsi törekvés, más egyénekbe szeretni magunkat szintén. Ugyan művet szeretni nem tiszta erkölcs, nem sze­retet (szeretni csak lelket lehet), de mint éntágító törekvés, bár zsákutca, mégis zúdulás az erkölcs felé. Minden művészi törekvésnek lehet az a szereteti mellékoldala: szolgálni vele az emberiségnek. Más egyént feláldozni öncélúságában már azért sem szabad, mert ha akaratán kívül szenved, talán ártunk a lelkének. 129

Next

/
Thumbnails
Contents