Török Petra (szerk.): Sorsával tetováltan önmaga. Válogatás Lesznai Anna naplójegyzeteiből (Budapest, 2010)
Naplójegyzetek
1917 Istennek miért kellett a teremtmény? A tökéletes Istennek nem kellhetett a tökéletlenség? Vagy nem kész az Isten, vagy azért kellett neki a teremtmény, hogy szembenézve önmagával öntudatossá válhassék, még nem egész öntudatos lehet az Isten, vagy szeretnivalója lehessen teremtett? Mivel minden erkölcsnek csak két célja lehet: az egyéniségek a káoszból kiváltása és az érett egyéniségeknek az isteni rendbe beleépülése - mi lehet az új, a mának megfelelő erkölcs? Törekvés a jóra mindenekelőtt - lehetőleg megvalósított érosza a jónak - az egyéniség kiépítésére. Az őszinteség (befelé főleg, de kifelé is). Önmagunk vállalása és produktivitás, mert minden csak a szerelemben és művészetben épül ki. Produktumaink, eszméink, rendeltetésünk vállalása. Az Istennel való azonosság legalább csökevényében. Más egyéniségeknek értékelése - sőt, amennyiben azok az „összrenddel harmonizálni törekszenek” - elősegítése. Ne vásárolj magadnak kis jót másnak nagy kára árán. Bizonyos fokig mások tetteiért érzett felelősségérzet (több, mint mások sorsáért, mely kezünkben van) - kollektív lélek. Minden közönynek, az elmulasztási véteknek súlyos elítélése önmagunkban. Dosztojevszkij szerint minden jó szeretet átalakítja a szeretet tárgyát, kreatív, isteni. Miképp viszonylik ez a morál az ítélethez és a szenvedéshez (aszkétizmushoz)? ítélni szabad-e egyáltalán? Lelkileg elítélni csak egyes tetteket szabad, de nem a tettest. Büntetni meg csak a tettes érdekében szabad-e? A szenvedés maga nem lehet érték - csak mint út néha elkerülhetetlen és akkor nem szabadna visszarettenni. Az öröm a végcél, mert az Istennel való azonossági érzés maga az öröm lényege. Persze lehetnek lokáltónusos örömök, melyek eltérítik a lelket útjától. Hogy viszonylik az erkölcs a mai fejlettségi fokunkkal való megalkuváshoz - nagyobb vagyon fel nem osztása például? Én: amennyiben ez a vagyon a közre nézve improduktív, már erkölcstelennek érzem. De azt, hogy ma nem tud az egyes egy teljesen érett szeretetmorált megvalósítani, ez nem bűn. A tanítóképesség mint kollektív erkölcsi faktor értékes. Aszerint, hogy a hangsúly az én-fejlesztésre (produktivitás) vagy az én-beolvadásra (szeretetre) esik, kétféle morált érzek. Az élmény-én fejlesztése erkölcsön kívüli. Azt hiszem, minden erkölcstelen, ami erkölcsön kívüli. Van-e értékfokozat (erkölcsi) a kézi és szellemi munka, a produktív és reproduktív munka közt? A krisztusi szeretetmorál individuális. Az ideális szeretetmorál bizonyára közfelelősséggel jár, de a szeretetnek ma még fel nem fedezett mágikus ereje (egyes kivételek: Krisztus maga) kellene hozzá. Mindenki legyen megváltó. Vajon az ideális művészmorál is belenyílik-e valahol egyenesen Istenbe? Azt hiszem, megakad. A művészet a művészt, a szeretet a tárgyát váltja meg legmagasabb formájában talán? Mert a tárgyakat a művészet csak szimbolikusan váltja meg, játékosan. Játék, eljátszás és szimbólum közti különbség? Mi a vallás és a mágia közötti alapvető különbség? A vallás Isten áttörése az énen - Isten érdekében? A mágia is énáttörés, de nem Isten áttörése az énen, de felsőbb ének áttörése csupán, és nem mindig Isten érdekében? A jó Isten segedelmével! Hatvanyval [Ferenc] [a] stilizálás jogosultságáról. Hat[vany] szerint csak a realisztikus, illetve naturalisztikus művészetnek van jogosultsága, minden jó stilizálás önkéntelen, mindenki a természetet akarja utánozni. 122
