Török Petra (szerk.): Sorsával tetováltan önmaga. Válogatás Lesznai Anna naplójegyzeteiből (Budapest, 2010)
Naplójegyzetek
1916-1917 ség, idő és anyagi dolgokban. A szeretet odaadás és az énfejlesztés, sőt kétféle odaadás is gyakran kollízióba kerül. Hol a kötelesség a nehezebb, mint a hindu bölcs mondja, én nem tudom az aszkézist önmagáért érteni. A produktívabb - de melyik az? Bízni kell a benső hangban. Én legtöbbet a bátorság és a szorgalom ellen vétkeztem. Aztán dühös és idegességnek engedő vagyok. Holnap írni kellene Ivánnak. Isten segedelmével. *** [V 3670/43/8] Ajó Isten segedelmével! Tesni! (...) Bahr szerint az impresszionizmus az „én” kitörlése a művészetből szemben az „expresszionizmus- sal”, mely mintegy a tárgynak a szellem általi felszívatása. Szóval az impresszionizmus a „szeretet művészete”. De Bahr az expresszionizmust egy a természettől való előfordulásnak, „félelemből születik az ornamentika” veszi. A görög művészetet pedig az impresszionizmus, a szenvedőleges- ség kezdetének tekinti. Szerintem egy ölelkező-harc folyik a minden és az én közt, a görög szellem többet akart magába, formáiba gyűrni a valóságból, mint a keleti művészet. A primitív expresszio- nizmus sem elfordulás a mindentől - ellenkezőleg: első bekapcsolódási fok, de sokat ad még magából benne az ember és keveset markol. Az ornamentika nem az „én hangulatát” próbálja visz- szaadni, de mintegy az isteni rend töredékes morzsáit keresi össze. Die Splitter des Ding an Sich?53 Az ornamentika azonban könnyen olvad be az expresszionizmusba, sok a határproduktum. Tehát az ornamentika nem volna játékos megváltásszimbólum (pedig eddig annak hittem), de tényleges megváltása bizonyos formáknak! Nem a tiszta én törvényei! De az ornamentika bizonyára a tiszta, a mintegy „éntelenített én” törvénynek érvényesülése. Csak az a kérdés, hogy látszólag vált-e meg csak, hogy túl keveset akar felölelni a valóból? Lehet-e, van-e olyan mágikus ornamens, mely valóban minden lényegeset felölel a minden „vizuális megnyilatkozásnak alkalmas lényéből”? Vajon az ideális művészet az, amely tényleg megválthatna, létezhetik-e, vagy csak a szeretet válthat meg, és a művészet mindig csak pihenő, kell hogy maradjon. Az ideális művészet anyaga mi lehetne, csak az ember, aki életét műnek érzi - de hisz ez csak az embert váltaná meg és nem a mindent? A művészet épen a minden emberré váltásának törekvése! Érzem, hogy ennek el kell egyszer jönnie, de még nem is álmodjuk ezt a művészetet, előbb még egy szeretetörvény kell. Megint előttem áll: a szeretet mit vált meg, a szeretőt vagy a kedvest? A művészet mit vált emberré: az embert vagy a minden töredékeit? Csak szimbolikusan vált-e meg, vagy valóban? (...) Az ambíciót lehet-e kár nélkül kioperálni a zseniből, a névtelen szellemi produkció hogy hatna a kultúrára? A kreatúra szomorúsága: minden fáj, ami nem önrendelés. Ebből csak az mentheti meg a szentet, ha átéli Istennel való azonosságát. a magában való dolog szilánkjai 120
