Török Petra (szerk.): Sorsával tetováltan önmaga. Válogatás Lesznai Anna naplójegyzeteiből (Budapest, 2010)
„Mindenképpen úgy érzem, ez lenne a fő könyv” - Lesznai Anna naplójegyzeteiről (Török Petra)
„Máli több mint tehetséges, zseniális”6 - Lesznai Anna személyiségképe „Mindig van hét kásahegy és három tövises rézkapu a cél előtt” - mondogatta gyakran Lesznai. A naplójegyzetek ennek ellenére egy minden felmerülő nehézséggel megküzdő vagy azokon felülemelkedő, talpon maradó, kiegyensúlyozott személyiség képét sugallják: Lesznaiból teljességgel hiányzik a harag, a düh, a számonkérés és a csalódottság tulajdonsága. Bármely élethelyzetet tudott kezelni, a legnagyobb emberi-családi-személyes konfliktusokon is felülemelkedett: első férjétől történő válása után visszatért szüleihez, és e családi kötelék megkérdőjelezhetetlensége és örökérvényűsége fenntartotta-megtartotta őt e helyzetben is. A Jászitól való elválása, ha nem is volt fájdalommentes, de a szerelmük elmúltával az egymás iránt érzett kölcsönös tisztelet és nagyrabecsülés, illetve szeretetteljes barátságuk segítette e krízishelyzet feloldását, és kitartott egészen Jászi halálig: „Szörnyen fáj, hogy Őszi nincs már velünk. 60 évig voltunk barátok - a köztünk lévő szeretet sokféle alakot öltött, de mindig élt, a halált is élve fogja átélni.”7 Csak akkor ingott meg e megdönthetetlennek látszó életerő, mikor rajongással imádott testvére, Iván, édesapja és elsőszülött fia halálával kellett szembe néznie. Ekkor „fennakad a semmiségben”8, és hallgat egy ideig. Nyitott és nyílt, egyenes és minden előítélettől és konvenciótól mentes személyisége szolgálhat magyarázatul arra a naplók és egyéb dokumentumok kapcsán felmerülő kérdésre, hogy hogyan tudott Lesznai egymástól annyira eltérő habitusú, meggyőződésű és életformájú, illetve társadalmi helyzetű embertársával jóban, sőt bensőséges, bizalmas kapcsolatban lenni, hogy csak néhány példát említsünk: Ady Endre, Balázs Béla, Kassák Lajos, Lukács György, Jászi Oszkár, Kodály Zoltán, Kaffka Margit, Hatvány Lajos, Berény Róbert. Ezek a fenti tulajdonságok predesztinálták őt arra is, hogy a Nyugatban az elsőkötetes írók, költők könyvéről rendre ő írjon kritikát. A szerkesztők ismerték e jellemvonását, bíztak „dajkai” képességeiben, tudták, hogy még a kritikai megjegyzéseket is építő jelleggel és a szerző iránti elfogulatlan szeretettel fogalmazza majd meg. Am éppen kritikusi tevékenysége kapcsán kell visszatérnünk egyenességére és metsző éleselméjűségére. A naplóban például a Márai kapcsán írott rövid megfigyelései ma is kritikusi telitalálatnak minősülnek. A naplókban lejegyzett beszélgetések pontos, értő és hiteles rögzítése, a kritikusi megjegyzések, a politikai és társadalmi helyzet éles látású, elfogulatlan értékelése és az, hogy Lesznai méltó partnere a sok mindennel, de líraisággal és lágysággal egyáltalán nem jellemezhető szellemtörténészi, filozófusi és politikusi gárdának - kortársainak és egyben barátainak -, egy 6 Fülep Lajos levele Kner Imréhez. (Zengővárkony, 1933. III/28.) In: Fülep Lajos és Kner Imre levelezése. Összeállította: Sümegi György. Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 17. Gyula, 1990. 60. old. 7 Lesznai Anna - Pblányiékhoz. OSZK Fond 212 / 584 (kézzel) (1957. március 11.) 8 L. az Éjjeli várás című verset. 8
