Török Petra (szerk.): Sorsával tetováltan önmaga. Válogatás Lesznai Anna naplójegyzeteiből (Budapest, 2010)
Naplójegyzetek
1912-1916 Én: Bizonyos értelemben mindezek az én és a minden korlátainak áttörésére, egy nagy teljes egység megvalósítására törekszenek, de mivel ezt tényleg csak „részletekben” „érhetik el”, hát új síkokon szimbolikusan valósítják meg törekvéseiket. De ezek közül, mivel ugyan egy „világmeghódítási” eljárást követnek, legrokonabbak a művészet, a beszéd és a metafizika. A játék, a vallás, a szerelem, a boldogság, ezeket nem merem még egészen besorozni. A művészet fő elemeit tehát itt érzem: meghódítás, magammá váltás, kifejezés és közlés, mely csak továbbvivője a meghódítási törekvésnek. Z: Elismerem azt, amit a művészetről mondasz. De a metafizikát másnak, többnek - valóságadénak reméltem. A „lét” alapvető kérdéseire kerestem választ benne - és sajnos ezt nem tudja megadni. Én: Egy olyan metafizika, mely fedné a valóságot, csak egy olyan lénytől eredhetne, mely azonos a minden valósággal - Istentől. De oly mértékben fedheti egy emberi metafizika a valóságot, amennyire az illető énje nagy és tág, és magába tudja foglalni a mindent, vagy terjeszkedőképes, lágy és simulékony, bele tud olvadni a mindenbe. Érteni, felfogni csak azt tudjuk, ami öntudatosan vagyunk és amit teremtünk. Különben a „lét” kérdéseire nemcsak a metafizika, de a művészet is felelnek. Z. Nem találom, inkább csak az érzelmeinket magyarázzák. Én: Bennünket magyaráznak, a lét kérdéseinek szent edényeit. Mi pedig minél öntudatosab- bak vagyunk, annál inkább válunk a létkérdések eleven hordozóivá, éles kérdések és többnyire rejtett megfejtések hordozóivá. Ami bennünket megfejt, az a létkérdéseket is megfejtené. Igaz művészet csak az, mely legalább reátapint egy eleven létkérdésre. Fájdítja, mélyíti a mély mértéket. Itt egy új oldala a szépség megközelítésének: a szépség és a lét kérdéseinek megfejtése, hogy viszonylanak. Az isteni egyensúlyhoz, a megváltott világhoz hozzátartoznék a miértek és mibőlök megválaszolása. Ha ezeket nem tudná maga az Isten. Az asszony tulajdonképpen a lehetőségek továbbadója, rendeltetése az, hogy „elvegye” az „egyéletű férfi” végleges tragikumát az emberségből. Mi a dolgok és emberek lényege, énje - az, ami bennük mindennel közös vagy ami mindentől megkülönbözteti őket? Mi a fontosabb: az én vagy a mű? Mi a mű - egy új forma, mely tán egy új kóbor énnek ad hajlékot. A test anyag és forma, de a forma átmenet a lélek felé. Miért erkölcsös új testeket és formákat alkotni, ha a forma elválaszt? Az egység a cél! Forma tán szimbolikus - illetve tényleges - egyesülés. A mű értékes vagy az egyén, az én értékes? Mi a mű: folytatása az énnek vagy más különvált, mint a szülés csudája? Egy élő lény eszköz-e csupán egy mű alkotására, egy forma eszköze, melegágya csupán egy másik formának? Belemúljék az én a műbe vagy sem? (Restlos32 nem múlhatik bele, a rendeltetésüket nem lelt maradékok új formát keresnek, belemúlni akarva.) Vagy kiépítése a mű az énnek? Fontos lenne megtudni, mire kell a csoda két neme - az egyesülés és a szülés - a világrendnek. Az egyén forma. A szerelem, a művészet mit valósít meg, „vált eggyé”, az alkotót vagy a tárgyát? A tánc, a színpad a fejlődés 32 maradéktalanul 97
