Varga Katalin (szerk.): „…az égre írj, ha minden összetört!” Radnóti Miklós és kortársai (Budapest, 2009)
Radnóti Miklós és kortársai - A második párizsi út
„Többek között összeverődtünk valahol - talán a Panthéon kávéházban - Brachfeld Olivérrel, aki részben lélekbúvár, részben spanyol szakértő volt; a polgárháború előtt több évet töltött Spanyol- országban. Oliver ismertetett meg bennünket Federico García Lorcával. [...] Oliver hosszan szavalt számunkra Lorca verseiből, különösen a Cigány- románcoké, s bevallotta, a Muerte de Antonito el Camboriót meg is próbálta lefordítani. Némi unszolásra elmondta a fordítást, s ebből óriási vita kerekedett közte és Miklós között, amit mi, többiek lenyűgözve figyeltünk. Lorca versének csodálatos ritmusa azt is megejti, aki egy szót sem tud spanyolul; Miklós a költői szaktudás azonnali átélésével szívta magába a lejtést, majd Oliver szó szerinti fordításában a szöveg értelmét. [...] Miklós azt hajtogatta, hogy ezek a fordítások komikusán hangzanak, lehet, hogy fedik az értelmét, de meghamisítják az érzelmi kihangzást. Olivér, aki nem volt hivatásos versíró, a szöveghűséget hangsúlyozta." (Schöpflin Gy. 1978. 998.) „Öt évvel ezelőtt tört ki a republikánus forradalom, melyről egy francia újságíró később azt mondta, hogy nem is volt forradalom, hanem csak kormányváltozás. Egy eredménye mindenesetre volt: elkergette Bourbon Alfonzot [...], akinek Miguel Primo de Rivera hatéves diktatúráját köszönhettük. A véres »Miguelito« már 1930-ban megbukott, 1931 áprilisában követték a Bourbonok. Egyéb aztán alig történt. Április tulajdonképpen csak a haladottabb ipari és finánctőke forradalma volt az elmaradott feudális hatalmasságok ellen. A kispolgárság és parasztság vérzett a barikádokon, de a győzelem eredményeiből nem jutott neki. A komoly földreform a spanyol élet átalakításának és modernizálásának alapfeltétele maradt. [...] Minisztereink végzetes hibákat követtek el a hatalom birtokában, de súlyos tévedéseket követtek el a baloldali marxisták és az anarchisták is. De hagyjuk most ezeket a régi bűnöket és hibákat. Annyi tény, hogy a 31-es forradalom elsikkasztotta a legfontosabb reformokat, a munkásság és szegényparasztság pártjai pedig egymást irtották. A reakció ezalatt lassan és céltudatosan erősödött. Pártunk kiszorult a kormányból, és 1934 októberében az áldemokrata Lerroux és a fasiszta Gil Robles vette át a hatalmat. Ekkor tört ki a lázadás Asturiában és itt, Barcelonában. [...] Egyedül Asturiában hatezer embert végeztek ki. Külföldön ekkor azt hitték: vége a spanyol szabadságnak." (Interjúrészlet Bálint György Spanyolországban jártam című írásából)
