Varga Katalin (szerk.): „…az égre írj, ha minden összetört!” Radnóti Miklós és kortársai (Budapest, 2009)
Radnóti Miklós és kortársai - Tükör, Válasz, Szép Szó, Gondolat
„Ennyit érne 8-9 évi barátságunk? S föláldoznád egy pillanatnyi - számomra szinte mellékes tevékenységeden esett sérelem miatt? Nézd, Zoltán, ha számomra nem lett volna viszonylag lényegtelen motívum az, hogy egy általam egyáltalán nem kedvelt folyóiratot szerkesztesz, akkor én kerestem volna rég valamiféle megoldást, de úgy gondoltam, hogy barátságunkat ez nem nagyon érinti, ezt a barátságot nem a Szép Szó szülte és - remélem nem is öli meg. Egyszer csak nem szerkeszted többé és újra semmiféle zavaró motívum nincs barátságunkban. Ezt az időt pedig, van-e még »időnk« nekünk ma, mindketten átvészelhetjük, - tapintattal, a forró kása kerülésével, ha túlzottan érzékeny vagy. Hisz engem, a »dühös lírikust« is ért egy-két pofon közvetve részedről és nem haltam bele. Különben a K. H.-val [K. Havas Gézával] folytatott beszélgetésben, melyre hivatkozol, - valóban elragadtattam magam, - ez vérmérséklet kérdése is, - de ugyanakkor hangsúlyoztam azt, hogy Te nem vagy Sz. Sz. [Szép Szó] szellemiség, hogy szegény Attila sem volt az [...] [...] nekem Te elvégre mégiscsak a régi barát vagy mindenekfölött s nem egyedül maradt és cserbenhagyott szerkesztője egy folyóiratnak, melynek közleményei 90%-ban sajnos, - taszítanak.” (Radnóti Miklós levele Gáspár Zoltánnak In Napló 1939. aug. 24.) SZEPSZ IGXOTIS PAL é. JÓZSEF ATTII..1 FEJTŐ FF.KE IV. KÖTET I. FŐZET l » » 7. F F, ti K V A K Bartók Béla: Gépzene Ignotus éa Németh Andor : József Attila verseiről Radnóti Miklós : Óda a Nílushoz (vers) Déry Tibor : Polgárháború (novella) Fejtő Ferenc: Giordano Bruno Elena Faragó—József Attila: Vers, románból A SZÉP SZÓ THOMAS MANN-ESTJE József Attila: Thomas Mann üdvözlése Ignotus Pál: Thomas Manóról 1. oldal 11. „ 16. „ 17. » 35. , 46. , Barna Elek: Thomaj K I G V E í, ő MEGEML] Devecsi Füsi J* VÁROS ÉS fal] Kernen; Körme i KÖZGAZDASÁ K. HaI MŰVÉSZET Jemniu Fenyő KÖNYVEKRŐL Bóka l\ Horváti Bálint Fejtő Ignot i IRODALMON KÍVÜL PANTHEON KIADÁS ÁB A 1 PENGŐ „A Szép Szó írói, igényeik és törekvéseik szerint a városias magyar hagyománynak az utódai és korszerű folytatói. Mi nem érjük be azzal, hogy a parasztban egyszerűen csak valami titokzatos őserőt tiszteljünk. Nem tartozunk azok közé, kik szívesebben emelik a parasztot félisteni rangra, mint emberire. [...] a nép számunkra nem a »nép«, értvén ez alatt valami homályos körvonalakban elképzelt réteget, amely felé romantikus szeretettel kell fordulni, hanem egyenjogú polgártársak közössége. S ha még nem egyenjogúak, hát akkor valljuk, hogy a jogok nem felülről gyakorolt kegyként, úri jóindulattal adott karácsonyi ajándékként illetik meg őket. [...] Történelmi tudatunk van, magyarságunkat mélyebb rétegekből fakadoztatjuk fel, mint azok az oktalanok, akik istenigazában alaptalanul a magyar élettől való idegenséget szokták minden becsületes haladó törekvéssel szemben emlegetni." (Gáspár 1942a. 22-23.) „A harmincas évek haladó értelmiségének, azt lehet mondani, folyóiratközpontú szemléletéhez igazodva az történt, hogy néhány száz példányban megjelenő lapokban dörmögtünk egymás szakállába. Nem akarom ezt az állapotot lebecsülni, mert hiszen még mindig jobb, mint ha az ember csak a maga szakállába dörmög, kivált, ha ez intézményesen is így kell hogy legyen. De végelemzésben mégiscsak arról van szó, hogy megvonták a kört: éljetek benne a magatok kedvére, ahogy tudtok, valami nagy baj úgysem származhat belőle. Ma már visszatekintve tudjuk, hogy így is volt, s hogy ebben a sorsban mindenfajta közéleti felekezetek, »urbánusok« és »népiek« egyaránt osztoztunk. Utóvédek voltunk, akik mögött már nem volt visszavonuló derékhad sem." (Gáspár 1942b.) 92
