Varga Katalin (szerk.): „…az égre írj, ha minden összetört!” Radnóti Miklós és kortársai (Budapest, 2009)

Radnóti Miklós és kortársai - Járkálj csak, halálra ítélt!, a Rádió

költeményének hőséfc, a peleskel nótáriust először láthatta színpadon a

(

közönség. A bohózatot egyj fiatal Író, Gaal József irta, és nemcsak élete nagy sikerét aratta a darabbal, hanem megteremtette a máig is legjobb magyar bohózatok egyikét. Ezzel kezdte a Nemzeti Színház 1937 végén a magyar drámalrás múltjának centennáris felelevenítését s az akkor kilencvenkilenc éves öerabrél,- mely időközben is állandó müsordarabjn volt a szihháznak, újra megállapította a mai bírálók egész sora, hogy él és hat ma is.

A ’’nagysikerű szerző" ahogy ma pondanánk, nem volt Ismeretlen ember a kor közönsége előtt. Szerény, -sikerek ékesítették pályáját, az olvasók néhány novellájára, egy rj^ényére. s egy dicséretet ny rt drámájára emléson cimü vígjáték szerzője. Azok, akik az előadásnak tapsoltak, tudták már, hogy a fiatal szerző igazi területe a vígjáték s nem lepődtek meg a Peleskei nótárius diadalán.

Az akkor huszonhét éves iró régi székely családból származik s a kultúrát s az irodalmi becsvágyat már örökli. Apja a Károlyiak gazda tisztjs, müveit, gondolkodó fő, Széchenyi híve. Maga is lr verseket, megírja önéletrajzát és kaszinót alapit. A fiú, Gaal József, iskoláit szülővárosában, Nagy Káro'yban, Szatmáron és Budán végzi, majd Pesten beiratkozik a bölcsészeire. Családjával hamarosan szakit, apja másodszor n'sül s az uj

asszonnyal Gaal József nem tud megférni. Pesten nagy nyomorúságban-végért az egyetemet, óraadással, másolással tartja fenn magát. Ebben az Időben köt benső barátságot Eötvössel s üzalayval s Szalaynak befolyásos atyja, egy szerény állást szerez neki a helytartótanácsnál, itt dolgozik aztán egészen negyvennyolcig.

Gaal Józsefet, az embert és Írót egyaránt rokonszenves s erénység és k^artó szorgalom jellemzi, de ugyanakkor e szerénységgel és szorgalommal tökéletes harmóniában lévő könnyedség és kedvesség, vidám élet- felfogás. Kortársai feljegyzése szerint bájos ember, társaságban nagyon szeretik és ő maga is szívesen és sokat jár társaságba,£ hölgyek kedvence, kitűnő mulattató. Kortársak Írásaiban, ha felbukkan neve, kedves jelzőkkel illetik, mindenki kedveltje, az akkori társasélet egyik legjellemkeztek. Tudták hogy egy éve az Akadémia tagja s hogy A király Luda-