Varga Katalin (szerk.): „…az égre írj, ha minden összetört!” Radnóti Miklós és kortársai (Budapest, 2009)

Radnóti Miklós és kortársai - Járkálj csak, halálra ítélt!, a Rádió

RADNÓTI MIKLÓS

JÁRKÁL] CSAK, HALÁLRAÍTÉLT!

VERSEK

m

A NYUGAT KIADÁSA BUDAPEST I » 34

„Bármi történjék, a halálmotívum mindig visszatér. Semmi esetre sem mint vágy, nem is mint szorongás, hanem mint kemény, szinte tárgyilagos bizonyosság. Mondom, ezt érzem magam is régóta, csak nem mertem kimondani, reméltem, talán a letagadás segít. És ezt érzik, azt hiszem, nagyon sokan a mi nemzedékünkből. Éljük az életet, ahogy lehet, munkába, gondolatokba, érzésekbe fogunk: és közben tudjuk, hogy mindez csak ideiglenes, talán már holnap, de legkésőbb holnapután jön valami: »bogárnyi zajjal« és kérlelhetetlen biztonsággal. [...] Ez az érzés, melyet nagyon sokan rejtegetünk, és melyet Radnóti most nyilvánosságra hozott, távol van az érzelgős, kispolgári pacifizmustól. Nem halálfélelem: egyszerűen csak haláltudat." (Bálint 1936)- vdjif xÁo U/KaA.

/tv<LJAíMtX -5 4®» Ltrh «. Áfe-t

Járkálj csak, halálraítélt! (Bp., Nyugat, 1936, Antos és Társa ny. 45 I.) Vers a Járkálj csak, halálraítélt! kötetből (PIM)

Gyarmati Fannival a Normafánál, az 1930-as évek közepén (Bókay 130.)

84