Varga Katalin (szerk.): „…az égre írj, ha minden összetört!” Radnóti Miklós és kortársai (Budapest, 2009)
Radnóti Miklós és kortársai - A generáció-kérdés, antológiák
Vajda János Társaság Radnóti az 1920-as évek végétől tagként, tisztség- viselőként és előadóként is rendszeresen jelen volt a társaság életében. A jeles költőt, Vajda Jánost tekintették példaképüknek, fő célkitűzéseik között a hazai és a külföldi irodalom megismertetése szerepelt. Rendszeresen szerveztek felolvasó- és előadóesteket, könyvbemutatókat. Radnóti évente több felolvasást is tartott verseiből, többször szerepelt különböző emlékesteken. Az egzotikus és primitív népek költészetét és művészetét bemutató műsorokon az ő műfordításai is elhangzottak. Az afrikai költészet a párizsi Gyarmatügyi Kiállítás megtekintése óta foglalkoztatta, francia szakdolgozatában is hasonló témát dolgozott fel. A társaság gondozásában jelent meg többek között az Új magyar líra antológia, amelyben Radnóti is szerepelt és a Vas Istvánnal közösen jegyzett Guillaume Apollinaire válogatott versei. Műfordítás-sorozatot is alapítottak, a sorozat neve - Flora Mundi - Radnótitól származik, az Európa Könyvkiadó ezt idézte meg a Lyra Mundi sorozatcímmel. 1944. március 19-én, Budapest német megszállásának napján Radnóti elment meghallgatni barátja - a később szintén bori munkaszolgálatos -, Szalai Sándor előadását, amely egyúttal a társaság utolsó rendezvénye volt. Új magyar líra Összeállította Kárpáti Aurél (Bp., Vajda János Társaság, 1934, 86 I.) UJ MAGYAR FIATAL KÖLTŐK ANTOLÓGIÁJA ÖSSZEÁLLÍTOTTA: KÁRPÁTI AURÉL A VAJDA JÁNOS TÁRSASÁG KIADÁSA 19 3 4 „Jelentősebb tanúságot tesznek a legifjabb magyar költőnemzedék versei, melyekből egy nagy antológiát most bocsátott közre a Vajda János Társaság. Bizony ez már harmadik generáció a Nyugattól kezdve: unokáink. [...] Van köztük rímjátékos és ritmusbűvész, plakátstílusban dolgozó zsurnaliszta költő, hosszú, szabad sorokban vég nélkül csevegő asszonypoéta, pesszimisztikus lélekelemző, szociálista propagandalantos és földszagú paraszt vagy még földszagúbb álparaszt. Van köztük hányaveti zseni, van őstehetség, akinek egy-egy verse véletlen sikerül, van ügyes és mindig talpraesett routinier, van tárgyilagos és minden színes népszerűséget megvető öngyónó. [...] átaljában az egész nemzedéket inkább az ügyes jó átlag jellemzi, mint a kimagasló egyéniségek. [...] Mindez egyelőre teljességgel epigonnemzedéket rajzol, mely mindent megpróbál, amit már előtte is megpróbáltak, mindent fölfedez, amit mások is fölfedeztek. [...] Ez az antológia talán korai még." (Babits 1934) „Ma csak úgy belepislantottam az új Nyugatba a Városi Nyomdánál. Babits ír a Vajda János Társaság-féle antológiáról. Vas és Weöres nevét említi csak. Az agg koszorús nem szereti a kényelmetlenül »nagy tehetségű« fiatal költőket. Azaz engem. Szörnyű így talajtalanul élni. Németh sem ír rólam. A nemzedék irodalomtörténészei és esszéistái gyávák! Nem lehet rájuk számítani. Pedig ez Radnóti-generáció. Valahogy el kell helyezkedni! Lapot kéne csinálni. Miből? Megfojtanak a klikkek. 25 éves vagyok már. És még sehol sem »futtattak«." (Napló 1934. aug. 31.)
