Varga Katalin (szerk.): „…az égre írj, ha minden összetört!” Radnóti Miklós és kortársai (Budapest, 2009)
Radnóti Miklós és kortársai - A generáció-kérdés, antológiák
Levél Babits Mihálynak 1932. december 2-án (OSZK) „Radnóti Miklós [...] akinek modern szabadvers- uniformisa alatt halkabb líra gyenge szíve dobog [...] Ebben a költészetben a Kraftausdruckok pótolják az erőt, a pongyolaság a spontánságot, paraszti születés a hivatottságot s a fenegyerekség a tehetséget." - írta Babits Mihály a Lábadozó szé/ről szóló kritikájában. (Nyugat, 1933. febr. 16.) Gúnyvers Babits Mihálynak (OSZK) 1935-től Radnótinak egyre több írása jelent meg a Nyugatban, 1936 őszén a Nyugat kiadásában jelent meg a Járkálj csak, halálra ítélt!. Eljárt a Dunacorso Kávéházba, a szerkesztőség hétfői összejöveteleire, 1937-ben pedig Baumgarten-jutalomban részesült. Babits iránti fokozatosan átalakuló érzéseit Radnóti 1941. augusztus 5-i naplóbejegyzése is tükrözi: „Nagyon magánosnak érzem magam. Nem voltam »bizalmas barátja«, de a tudat, hogy él, ha betegen is, hogy él... ki védi most már azt, (milyen nehéz meghatározni, hogy mit!) azt, amit védeni kell. Kinek a tekintetét érezzük író jobbkezünkön? Egyetértve vele s ellentmondva Neki, ő volt mindig a mérték és a példa. [...] Volt akire »pikkelt«, volt akit szeretett, volt akinek megbocsátott s szerette ha óra után kérdeztek tőle. Egyest adott, kettest, hármast és - buktatott. Intett és rótt. Ez már a tanársággal jár. Elzüllik nélküle az osztály..." A Baumgarten-díj Baumgarten Ferenc végrendeletében egy örökalapítványra hagyta vagyonát, a kurátorsággal pedig Babits Mihályt bízta meg. „Ezen alapítvány létesítésénél nem a tehetség jutalmazása lebeg szemem előtt, hanem oly komoly törekvésű - akár szépirodalmat, akár a tudományt művelő, - magyar írók hathatós támogatása, akik minden vallási, faji és társadalmi előítélettől mentesek és csakis eszményi célokat szolgálnak és így személyes előnyök kedvéért megalkuvást nem ismervén, anyagiakban szükséget szenvednek." 68
