Varga Katalin (szerk.): „…az égre írj, ha minden összetört!” Radnóti Miklós és kortársai (Budapest, 2009)

Radnóti Miklós és kortársai - Az első párizsi út, Lábadozó szél

/-*...i.......'.......

> ‘ . < ■ ' .

.1 I ‘-«i 1

CJojj.yiAtf <afjtr ţtrţ dfalxte.

uvyaiui /vtiufyef j o/xoMy-foii^u* UJIV4&- SqaaXh. yaJoMt&r** ^sUxfvn t a / km

b<OB. ejtek toms* &j W uMi Ö feMxticuuu. htuSfa odUaJt %

AtOvC+fOjt A4 &tJLf

i-^fayv. favitj a 'X.a^oJ

&K**> j'táu. hijMabw. «mfM. w Ufiv. itSRofóii <rt(uJhi+ <fft'mÁ£a MfiifamuiJt ÍamíX ht\ţai> a- Ä<^y bidjuJL f UamlI iKZLfijokt <t/vt<yA

rnhtfia. j <&Jk(&4t ^oJhJiei. aJlţOM,^

rryZ'VHXn.Vb. !<íduU fJUujÂe^ a. f*!U> ia

ÎL. , li». iŞi. f.

&$thP<

EXPOSITION

COLONIALE

INTERNATIONALE

A Gyarmatügyi Kiállítás katalógusa

(Magántulajdon)

Egyike a Párizsban írt verseknek (PIM)

„Az Exposition Coloniale látszólag ártatlanul nyüzsögve, a sötétség beálltával pedig színesen lángolva [...] várja az özönlő idegeneket és gyermekded párizsiakat. Tam-tam zenekarok kopogása, Chevalier-képű kikiáltók harsogása és gúnyosan járkáló négerek közepette. Nem hiába vár. Tizenegymillió ember járt kinn a vincennes-i erdőn legújabb hírek szerint, a naponta ötször is érkező dézsányi esők ellenére. [...]Az Idegen a zsebeiben nyúlkál, idő múltán mind fájdalmasabb arccal, a párizsi lehetőleg ingyen bökdösi és tapogatja a dolgozó kiállított gyarmatiakat. Mert dolgoznak szerteszét. Faragnak, égetnek, gyúrnak, kalapálnak, szőnek, tam-tamot vernek és táncolnak, aki mit tud. Mert csak azt hozták el Párizsba gyönyörködni, aki tud valamit. A többi otthon maradt. Nos, a szelíd párizsi citoyen megbökdösi a dolgozó néger orrát, meg- húzgálja a haját és kivigyorogja. Kivigyorogja és játszik vele ugyanúgy, ahogy a trópusok alatt véle játszanának a »primitiv« feketék olyan vidéken, ahol még nem járt fehér ember, csőből sistergő istennyilával. Itt az Exposition-on tűri egy ideig csöndben a gyarmati polgár anyaországbeli társa játékait, azután tanáros arccal mutata szerszámai mellett fekvő tányérra és többször elismételve, szigorúan mondja: deux sous! deux sous! - hogy dobjanak bele. S az ujjain mutatja.

Említettem, hogy a citoyen szeret ingyen szórakozni. Vagy elsomfordál, vagy kinyújtja a négerre a nyelvét. De a tányérba nem dob.

A néger megvetően néz körül és leteszi a szerszámot, amivel dolgozik. Sztrájkol."

(Tam-tam, Monsieur Coty és egy kávéskanálnyi Spengler Párizsban)

' Exposition Coloniale Internationale de Paris 1931

j SECTION DE T/A. O. F.

ASCENSEUR

, - ■ i

i MONTÉE DESCENTS ^

j 304411 S0449------------- ASCENSEUR VERONÁID " —

Liftjegy a kiállítás egyik pavilonjába

(Magántulajdon)

„Drága Mindenem, szombaton megint az Exposi- tíonon voltam, nem tudom hányadszor már. Nem szabadna mennem Drága, mert sokba kerül mindig, de nagyon érdekel. A néger művészet Kicsi Szív egyike a leghatalmasabbaknak. Biztos nem láttál még semmit belőle. A modern primitív művészet azt csinálja, jobban mondva csinálta 10-15 év előtti fénykorában amit tőlük formában ellopott. Szeretném ösmerni Édes nagyon a lírájukat. Most nagy a négerláz itt Párizsban és hatalmas kötet néger anthologiák jelennek meg. Ha egyszer nagyon tudok majd franciául, megpróbálom majd fordítani őket.” (Radnóti Miklós levele Gyarmati Fanninak 1931. aug. 22. közli Ferencz 2005. 232.)