Varga Katalin (szerk.): „…az égre írj, ha minden összetört!” Radnóti Miklós és kortársai (Budapest, 2009)

Adattár - Életrajzi jegyzetek

ság címmel válaszolt, Bálint György pedig Barátom kritikája című írásában vette védelmébe Radnótit a Nyugatban. 1940 és 1944 között Rónait is többször behívták munkaszolgálatra, 1940-ben Radnótival szomszédos században szolgált. 1943-ban jelentek meg fordításában Dante szonettjei.

Schöpflin Aladár (Maniga, 1872. okt. 4.-Bp., 1950. aug. 9.) 1898-tól a Vasárnapi Újság kritikusa, rovatvezetője, 1908-tól a lap megszűnéséig a Nyugat munkatársa, kritikusa, 1909-től a kiadó megszűnéséig a Franklin Társulat lektora, a társulat lapjának, a Tükörnek rovatvezetője, biztos ítéletű, nagy tekintélyű kritikus, irodalomtörténész. Radnóti egyik ajánlója volt a Baumgarten-díjra, támogatta őt az alapítvány könyvtárosi állásának elnyerésében is. Régóta tervezett, de csak 1937-ben megjelent A magyar irodalom története a XX. században című monográfiájában, már a harmadik generáció alkotóit is említi, Radnótit figyelemre méltó, ígéretes költőként értékeli. Radnóti többször dedikálta műveit Schöpflinnek, aki 1941-ben Mik- száth-monográfiáját küldte el fiatal barátjának.

Schöpflin Gyula (Bp., 1910. aug. 24,-Sorrento, 2004. jún. 18.) Az Eötvös Kollégium tagjaként a budapesti tudományegyetemen tanult és 1932-ben magyar-angol szakos tanári diplomát szerzett. Diákként részt vett egy egyetemi kommunista szervezkedésben, ezért többhónapos fogságbüntetésre ítélték. 1933 és 1935 között a Révai Kiadó lektora, 1938 és 1944 között a Budakalászi Textilművek tisztviselője volt. Nagypál István néven baloldali lapokban és folyóiratokban publikált. A Nyugat, a Századunk és a Gondolat is közölte írásait, regényt, elbeszéléseket, esszéket írt. 1945 és 1949 között a Magyar Rádió műsorigazgatója volt. 1949-ben stockholmi követté nevezték ki, de ellentétbe kerülve a kormánnyal 1950-ben disszidált, szakított a kommunizmussal. Nagy-Britanniába költözött. 1954 és 1962 között Skóciában gépgyári tisztviselő volt. 1964-től 1979- ben bekövetkezett nyugdíjazásáig egy londoni műszaki főiskolán adott elő. Műfordítóként angol és amerikai írók műveit tolmácsolta magyarul, a nyolcvanas évek kezdetétől pedig magyar szamizdat munkákat ültetett át angolra.

Sík Sándor (Gödöllő, 1889. jan. 20.-Bp„ 1963. szept. 28.) 1929 decemberében nevezték ki a szegedi egyetem irodalomtörténeti tanszékére vezetőnek, így éppen Radnóti Miklós évfolyamával találkozott először. A piarista szerzetes nem csupán professzorként, az irodalmi ismeretek széles látókörű közvetí- tőjeként fogta fel feladatát, kiváló és megértő nevelő, ha úgy alakult atyai barát, a kiválasztottak számára szellemi műhelyt nyújtó költőtárs is volt. Radnóti röviddel Szegedre érkezése után felkereste Sík Sándort, az akkor kialakult bensőséges beszélgetés meghatározó élmény lett mindkettőjük számára. Radnóti mindig számíthatott tanára támogatására: az Újmódi pásztorok éneke című kötet perében szakértői levelet írt a bírósági fellebbezéshez, majd megakadályozta, hogy a per miatt kizárják tanítványát az egyetemről, éveken át többször is felterjesztette Radnótit a Baumgarten-díjra, támogatta az alapítvány könyvtárosi állása elnyerése ügyében, fordításokkal, kisebb irodalmi munkákkal bízta meg az állandó jövedelemmel soha sem rendelkező költőt. Az egyetemi évek után is rendszeresen találkoztak, leveleztek. Radnóti a Tört elégiát Sík Sándornak ajánlotta, ötvenedik születésnapjára Köszöntő címmel verset írt a tiszteletére. 1943. május 2-án Sík Sándor keresztelte meg Radnótit és Gyarmati Fannit a Szent István Bazilikában. 1946. augusztus 14-én ő mondta a gyászbeszédet tanítványa temetésén a Kerepesi temetőben.

Sós Endre (Bp., 1905. júl. 18.-Bp., 1969. júl. 12.) 1925-ben egyik alapítója volt a Vajda János Társaságnak. Platz Rudolffal együtt ajánlották Radnótit a társaság tagjai közé. 1930-ban Radnóti egyetemi felvétele idején ajánlólevelet írt Zolnai Béla profesz- szorhoz barátja érdekében. Radnóti neki ajánlotta Tápé, öreg este című versét 1931-ben. Jogi tanulmányait egy, a Népszavában megjelent verse miatt nem fejezhette be, 1931-ben eltanácsolták az egyetemről. Az Újmódi pásztorok éneke kötet perében tanácsokat adott Radnótinak, 1931. december 9-én a költő bizalmi embereként részt vett a zárt tárgyaláson. Az Esti Kurír, Az Újság, a Magyar Hírlap, a Reggeli Újság és A Toll munkatársa, az Új Zsidó Könyvtár sorozat szerkesztője volt. Radnóti Komlós Aladárhoz írott, 1942-ben kelt híres levelében Sós nevét erős zsidó öntudata miatt már elhatárolódva említi meg. Az 1940-es években munkaszolgálatra hívták be, 1944-ben a győri katonai fogházban ült. A háború után a Népszava és a Magyar Nemzet újságírója, illetve főmunkatársa volt. 1957 és 1965 között a Magyar Izraeliták Országos Képviselete és a Budapesti Izraelita Hitközség elnöki tisztségét töltötte be, munkájáról Sipos néven ügynöki jelentéseket írt.

Cs. Szabó László (Bp., 1905. nov. ll.-Bp., 1984. szept. 27.)

1931-ben doktorált gazdaságtörténetből a budapesti Műszaki Egyetem Közgazdaságtudományi Karán. 1935-től 1944-ig a Magyar Rádió Irodalmi Osztályát vezette, ez idő alatt Radnóti többször olvasta fel verseit és irodalomtörténeti előadásait a Rádióban. A műfordítás művészete iránti tisztelet hatotta át kettőjük kapcsolatát. Cs. Szabó szívesen kérte fel Radnótit fordítói munkára, kétszer is írt bevezetőt műfordításköteteihez. Cs. Szabó 1948-ban elhagyta Magyarországot, 1949-től Rómában, 1951-től Londonban élt. 1972-ig a BBC magyar osztályának belső munkatársaként dolgozott. A nyugat-európai szellemi élet kulcsszemélyisége, a magyar emigráció egyik szellemi vezetője volt.

Szalai Imre (Kővágóőrs, 1894. jún. l.-Bp. 1979. márc. 2.) Építész, építészettörténész, író. Mérnöknek tanult, de versírással, írással is próbálkozott. 1927-ben A nappalokba költözöm címmel megjelent egy verseskötete, ám nem tekintette magát költőnek, felhagyott a költészettel. Erre utal Radnóti Pogány köszöntőbe írott dedikációja: „Szalai Imre bátyámnak, csak azért is A nappalokba költözöm költőjének baráti kézszorítással és nagyon sok köszönettel". Szalai az 1929 novemberében indult Kortárs művészeb rovatáért volt felelős, ő tervezte a lap és kiadó lógóját is. 1930 tavaszán Kortárs-kirakatot rendezett a Mentor könyvesboltban. Emlékei szerint a szerkesztőségben ismerkedtek meg Radnóhval, aki képzőművészed érdeklődésével kitűnt a többiek közül. 1930 nyarán Párizsban telepedett le, ahol kirakatrendezéssel, tájképfestéssel, reklámgrafikával foglalkozott. 1931 nyarán megosztotta szállását Radnóbval. A Jóllakott ablakokon... kezdetű versben párizsi együttlétük hangulata örökítődött meg, a Táj, szeretőkkel című verset pedig