Varga Katalin (szerk.): „…az égre írj, ha minden összetört!” Radnóti Miklós és kortársai (Budapest, 2009)
Radnóti Miklós és kortársai - A harmadik munkaszolgálat
A harmadik munkaszolgálat Radnóti Miklósnak 1944. május 20-án Vácott kellett jelentkeznie munkaszolgálatra. Május 27-én indították el a századot Szerbiába, a bori rézbányákba. A németek által 1941-ben elfoglalt bányákban a háború vége felé felfokozott haditermelés folyt. 1943 nyarán a németek szerződést kötöttek a magyar honvédelmi minisztériummal magyar munkaszolgálatosok alkalmazására. A munka német vezetéssel zajlott, a századokat azonban a Bor környékén felállított táborokban magyar „keret" őrizte. Radnótiék százada június 1-jén érkezett meg Zajecarba pénzüktől, értékeiktől kifosztva. Radnóti a Lager Heidenauba került, az ércszállításhoz szükséges vasút kiépítésén dolgoztatták. A megfeszített munka és a keret kegyetlenkedései ellenére adódtak olyan ritka pillanatok, amikor irodalomról mesélt a többieknek vagy fogalmazódó verseit tisztázta. Ekkor keletkezett a Hetedik ecloga, a Gyökér és az  la recherche és végül a Nyolcadik ecloga. A szovjet csapatok előrenyomulása miatt a németek a Lager Heidenaut augusztus 29-re felszámolták és mindenkit átvezényeltek a Lager Brünnbe. Ekkor született az első Razglednica és a Levél a hitveshez. Szeptember 15-én, az Erőltetett menet keletkezésének napján hajtották át őket a Lager Berlinbe, melynek kiürítését több lépcsőben hajtották végre, Radnóti szeptember 17-én az első csoporttal indult. Addig írott öt versének másolatát barátjára, Szalai Sándorra bízta. Elkezdődött a pokoli menetelés Magyarországra. Sokan a magyar kísérők brutalitásának estek áldozatul, több száz embert pedig a németek mészároltak le Cserven- kánál, feltehetően csupán azért, mert útban voltak a haderő visszavonulásának. A munkaszolgálatosok nem tudták, hogy egy szigorúan bizalmas szerződés keretében közben másodszor is eladták őket, és munkaképes kisegítő erőként Németországba tartanak. A három utolsó Razglednica három stáció ezen az úton. „Irodalmi »asztaltársaságunkhoz« éltesebbek is csatlakoznak; az idősebbek Radnóti korabeliek, harmincöt-negyvenévesek: Lorsi Miklós hegedű- művész, Hollós Olivér jogtudor, Háy Károly László rajztanár, Junger József polihisztor, Bárdos József amatőr színikritikus és lágerorvos, Túrán György, Gárdos Károly, Vajda Andor s még néhányan az ötvenes korosztályból. Priccsszomszédom, Háy Kari szénceruzát forgat kezében. Hasra fekszik a szálkás deszkán, és rajzol. [...] Lesem fürge ujjait, ahogyan plajbászával boszorkányos ügyességgel pamacsfelhőket, csobogó patakokat, méltóságos bástyákat varázsol vázlatfüzetébe. De leginkább kakast rajzol, büszke, peckes sarkantyúsat meg tátott csőrű tarajosat. A kakasokat, várakat, a lovagi tornákra készülődő vitézeket Kari magával hozza vázlatfüzetében a vasárnap délutáni találkozóinkra. Junger Jóska és Radnóti köré heveredünk félkörben, a ritkán működő zuhanyozó mögött, a Mlava folyóból átszorított vizecske melletti füves emelkedőn, a fogolytáborjobb oldali végében. [...] Junger bibliai történeteket mesél, [...] Lorsi Miklós hegedül, hangszerét nem kobozták el a keretlegények; himihumi vacaknak tekintették. Lorsi előbb mókásan cincogtat, aztán Háy Kari felé fordul, és felcsendül a nóta: »Szól a kakas már... majd megvirrad már...« Kari kakasai már-már megelevenednek. La Fontaine meséit kedvelik a fiatalok. Lorsi után Miklós is kakas témával kezdi: hogyan tréfálta meg a kakas a rókát? A történet csattanóját nem meséli el; a fiataloknak kell kitalálniuk. [...] Miklós és a többiek verseket idéznek emlékezetből Adytól, Aranytól, József Attilától. Amikor valaki elakad, Radnóti segíti ki. [...] Az egyik vasárnap délután »kosztolá- nyisdit«, Esti Kornél játékát játssza a »Radnótikor«, vagyis barkochbázik. Radnóti tanáros hévvel tanítja a fiatalokat; az idősebbek közül néhányan ismerik a játékot, s ők is segítenek az oktatásban." (Andai 2003. 28-29.)
