Varga Katalin (szerk.): „…az égre írj, ha minden összetört!” Radnóti Miklós és kortársai (Budapest, 2009)
Radnóti Miklós és kortársai - Válogatott versek, Ikrek hava, az első munkaszolgálat
Naptár (Bp., Hungária, 1942, 6 lev. tervezte Bródy Maróti Dóra) RADNÓTI MIKLÓS Naptár HUNOAIIA 1*42 •; . „Cigarettát sodrok magamnak, lassan, gondosan. Élek." (Tajtékos ég) iHH „Délután Dési-Huberéknél, Fiffel, Vas Pistával, Ágival. Új képeket mutat, szeretem a tájai mélységét, csendéletei súlyos csendjét, arcképei szigorú gyengédségét, andalgó és mégis erős színkezelését, a világlátása kissé irodalmi s mégis festői pátoszát. Az Illyés-portrékat átdolgozta, az egyik különösen döbbenetes most. Attila került az ülő, kezében könyvet tartó Illyés mögé, esettségében felmagasló árnyék, a háttér tájkép, a tájból szivárog ki szinte, baráti együttes, de ugyanakkor lenge és mégis súlyos lelkiismeret. Illyés nem örül majd a képnek. [...] Dési-Huber festeni akar, mikor ülök neki, - kérdezi. Mikor?" (Napló 1940. dec. 29.) „A múlt héten egy kis naptár-versem jelent meg az Új Időkben. Nekik adtam azokat a »naptárból«, amik még nem jelentek meg a Nyugatban. A Ny. előszeretettel ezeket válogatta ki a kéziratok közül, - mert rövidek. (Jellemző!) Ma felmegyek a »tiszteletdíjért«.- Megjelent versről van szó? - kérdi a kisasszony az előszobában.- Igen.- Akkor az utalványt Ili kisasszonynál tetszik kapni. Mindjárt megnézem a lapot... Itt van. Fordítás...- Nem fordítás. Egy kis vers. Május című.- És ez? - Megnézem, egy kis német vers fordítása.- Ezt még nem is láttam. Ez ma jött, ez a szám?- Igen. Kedves meglepetés úgy-e?- Határozottan, - vigyorgok fanyaron. Átvonulok »Ili kisasszony«-hoz. Ünnepélyes mozdulattal veszi elő az utalványkönyvet S. és W.-éknál az utalványozás külön szertartás. A lexikontól is csak azért nem kérek többször előleget, mert utálom a szertartást. Halkan megjegyzem:- Úgynevezett »elsőrangú« honoráriumot kapok. - Tavaly, vagy tavalyelőtt nagy vitám volt a szabadságon lévő istennő helyettesével, aki 8.-P. helyett 6.-P.-t akart kiutalni nekem egy Trakl-fordításért. Röhögtem és remegtem belül a méregtől, kiabáltam és szaladgáltam az illetékes szobákban. Akkor árulták el, hogy én »elsőrendű« vagyok, a »többi« csak 6.-P-t kap és a kisasszony nem ismer. Hányingerrel távoztam a 2.-P. többlettel és egy esztendeig feléjük se néztem.- Mi az, hogy »elsőrangú«? - kérdi az Ili kisasszony.- 8.-P. Egyszer, mikor szabadságon volt, már vitám volt emiatt.- Tudom, hogy 8-at kap. - Elkezdi kiállítani.- És a múlt hetiben is volt.- Ejnye, mért nem szól. Az egy utalványon megy. - Előkeresi a múlt heti számot.- Ilyen kis vers! Ezért csak 6-ot fizethetünk.- Miért, - kérdem döbbenten, - centiméterre mérik?- Már ne haragudjon, de hat sor az egész, ezt csak rövidebb ideig kell írni, kisebb munka, mint ez például - és mutat egy hosszabb verset- Egyáltalán nem. Ezt is lehet írni három hétig, sőt...- Dehát valami különbség...- Kérem - mondom szárazon -, ehhez talán én mégis jobban értek!- Igen, de lapszempontból...- Adjon, amennyit akar!- Szóval 8 és 6 az 14 - írja az utalványt..." (Napló 1941. máj. 15.) 135
