Varga Katalin (szerk.): „…az égre írj, ha minden összetört!” Radnóti Miklós és kortársai (Budapest, 2009)
Radnóti Miklós és kortársai - Válogatott versek, Ikrek hava, az első munkaszolgálat
Három Franki-féle félbőr kötés (ELTE Néprajzi, PIM) A Papirusz könyvkötő műhely Franki Sándor az Iparművészeti Főiskola könyvkötő tanfolyamán szerzett oklevelével bejárta Olaszországot és Párizst, majd kényszerű emigrációjából hazatérve könyvkötő műhelyt nyitott a Személynök utca 27.-ben. „Egy sötét cső, a villany mindig égett - az első részben íróasztal és könyvszekrény. Az íróasztalon mindig ott voltak a gyűjtőívek, a verseskötetekre, hogy nálunk is gyűljenek az előfizetők. [...] Sok költő járt hozzánk, Zelk Zoltán és társai, a kritikus Szegi Pál, aki együtt járt férjemmel iskolába, s együtt voltak kint Párizsban is." 1934-ben Radnóti az Új magyar Ura bekötésével bízta meg a könyvkötőt. „Ma is emlékszem, ahogyan Radnóti először megjelent a műhelyünkben [...] kucsmával a fején, kigombolt kabátban, orosz ingében érdekes, festői alak volt. Aztán ott ragadt. [...] megszerette a könyvkötészetet, vagy a férjemet? Közel lakott hozzánk [Lipót körút 5.], naponta benézett. Szinte ezzel kezdte a napját, felolvasta a verseit, mi meg közben dolgoztunk." Később a Pozsonyi út első keresztutcájába, a Návay Antal utca 5. utcáról nyíló szuterénjébe telepítették át a műhelyt. „Miklós, ha dolgoztatott velünk, nagyon igényes volt és rendkívül pedáns. Szerette a pasztellszíneket s a klasz- szikus formátumú könyveket. Amikor megjelent a Cserépfalvinál az a „cső alakú" József Attila-kötet, amit ő rendezett sajtó alá, nem tetszett neki sem a formája. Elhozott a nyomdából két, még körülvá- gatlan példányt, s az egyiket beköttette. A másikat a férjemnek adta, honorárium fejében." (Franki Sándorné 1970) „A könyvek: a könyvtárrendezés, a vásárolt könyvek gusztusos, lassú, nagy gondú felvágása, aztán a köttetés aprólékos megbeszélése Franki Sándorral, barátunkkal, a Párizsban tanult könyvkötővel, akit szintén 1944 őszén [1945. jan.] öltek meg a gyilkosok. Lakásához közel, bolthajtásos pincében volt a könyvkötő műhely s igényes szertartása volt egy ilyen megbeszélésnek. Hozzátartozott Sándor grafikai gyűjteménye újabb darabjainak megvitatása (igen értékes volt ez a gyűjtemény! A modern magyarok biztos ízlésű válogatása) s aztán a tárgyalás a köttetendő könyvről: megérdemli-e a bőrbe köttetési vagy elég-e a szerzőnek amolyan sablonos félvászon. Érdemel-e a gondosan őrzött olasz papírok egyikéből borítót, vagy büntessük azzal, hogy pepitába kötjük, mint Márai újabb köteteit. így vitáztak, tréfáltak erről órák hosszat - ha jól emlékszem, meg is írta már ezt valaki." (Ortutay 1957. 242.) 133 A Papirusz műhely légópincének berendezve (Magántulajdon)
