Varga Katalin (szerk.): „…az égre írj, ha minden összetört!” Radnóti Miklós és kortársai (Budapest, 2009)
Radnóti Miklós és kortársai - Argonauták, Meredek út
Az első zsidótörvény „Ez a javaslat még a zsidóságot sem alázza meg annyira, mint amennyire megsérti a keresztény középosztály fiait, amikor azt teszi fel róluk, hogy - az állampolgári jogegyenlőség alapelvének semmibevételével - jogfosztástól, megszégyenítő gyámkodástól, kényszeralkalmazástól várják megélhetésük biztosítását. Továbbá felteszi róluk azt az erkölcsi eltévelyedést, hogy polgártársaik egy részének vallása miatt való megbélyegzése, polgári jogai teljességéből való kiforgatása árán akarnak érvényesülni és boldogulni. [...] Gondolja meg minden kortárs, mekkora felelősség terheli, ha a lelkiismereti tiltakozás ellenére is megszületik egy törvény, melyre valamikor minden magyarnak szégyenkezve kell gondolnia, gróf Apponyi György, Bartók Béla, Bárczy István, Berda József, Berecz Sándor, Bernáth Aurél, Blaskó Mária, Bóka László, Csécsy Imre, Csók István, Darvas József, Erdős Jenő, Eszenyi Jenő, Győri Farkas Imre, Ferenczy Noémi, Féja Géza, Fodor József, Földessy Gyula, Földessyné Flermann Lula, Gáspár Zoltán, Flertelendy István, Florváth Béla, Pálóczi Horváth György, Kárpáti Aurél, Kernstok Károly, Kmetty János, Dernői Kocsis László, Kodály Zoltán, Kozma Erzsébet, Kun Zsigmond, Lovászy Márton, Makay Miklós, Márffy Ödön, Mátyás Ferenc, Mihályfi Ernő, Molnár Farkas, Molnár Kálmán, Móricz Zsigmond, Zugligeti Pintér József, Polner Ödön, Rab Gusztáv, Rados Gusztáv, Remenyik Zsigmond, Riedl Margit, Schöpflin Aladár, Simándy Pál, Somlay Artúr, Supka Géza, Szabó Zoltán, Szakasits Árpád, Szász Zoltán, gróf Széchenyi György, Szimonidesz Lajos, Tersánszky J. Jenő, Tóth Aladár, Vaszary János, Vikár Béla, Vilt Tibor, Zilahy Lajos." (Pesti Napló, 1938. máj. 5.) Részlet a keresztény magyar értelmiségiek tiltakozó nyilatkozatából, amelyet az előkészületben lévő „első zsidótörvény" elfogadása ellen fogalmaztak. Az 1938. évi XV. törvénycikk május 29-én életbe lépett. Részlet a Huszonkilenc év című versből, amelyet az 1938. május 12. utáni napokban írt Radnóti. Számoltam és motyogtam hajnalig, ó jaj, utolsó huszas évem, húszon ím kilenc s utána ó jaj, utána: harminc. Mozdul év az éven: a szív ijedt, régóta kínzóm, már évek óta élek így, vad bozótban, ártatlan Robinzon, ki békén tett-vett s közben tudta meg, nem védi semmi és a házat, melyet jó magasra épített fel, ledöntik s harsogó vadászat kél ellene s az elbukó nap vérében ázva gyilkos és hallgatag vadászok hallgatóznak. A tömeg és a nemzet részlete Babits Mihály tiltakozása a zsidótörvény jóváhagyása ellen a Pesti Napló 1938. május 15-i számában jelent meg. (OSZK) „Kedves, jó Uram, távoli barátságunkra hivatkozva arra kér, hogy mondjam el Önnek a véleményemet azokról az eseményekről, melyek napjainkban történnek. Ha jól értettem sorait, főleg a hazai eseményekről kérdez. Azt írja, hogy újabban erősen rokonszenvez egy politikai párttal, de tépelődő természet lévén, nem tud még határozni. Megemlíti, hogy tépelődései közben gyakran gondol rám, és rendszerint zavarja állásfoglalásában. Mit szól ezekhez a dolgokhoz egy magyar költő, akinek bőrére megy a játék, - kérdezi levéléiben. Nyugodtan írhatta volna így is: akinek az életéről van szó. Mondatában a magyar költő megjelölésnél kissé erősebben, vastagabban fogott a tolla. Nem vagyok bűnügyi nyomozó, csak költő. De a költő is »megfigyel«. A két szó leírása előtt nyilván tétovázott, töltőtollán megszáradt a tinta és becsavarta, vagy megpöckölte, hogy tovább írhasson. Tétovázott azon, hogy mit írjon. Magyar költőt, vagy magyarul író költőt? Lehet, hogy csak a tapintat választatta Önnel végül is az előbbit, mindegy. Akkor is köszönöm. S nem hiszem, hogy belép a pártba." (Napló 1938. aug. 24.) A Meredek út előjegyzési íve (PIM)
