Offenbächer Ferenc (szerk.): „A remény évei”. A 60-as-70-es évek művészete, értékrendek, lemaradás komplexus (Eger, 2018)

Ács Margit: Bezzeg a Nyugat!

ÁCS MARGIT: BEZZEG A NYUGAT!

ki, ahol elhatalmasodott. Ha Európában maradt még kultúra, az éppen ennek a Moloch- Európának ellenére maradt..." (Kelet Népe, 1941.) Ő a keletről hozott örökségünk vállalását tekinti saját, belülről fakadó kultúránk alapfeltételének, s hogy ez az örökség létezik, örömmel hivatkozik Kodály és Bartók zenei kutatásaira. Egy másik esszéjéből idézem a fenti gondolatok kiegészítését és kiteljesítését: „felesleges hangsúlyozni azokat a mélyen gyökerező rokonságokat is, amelyek a magyar szellemiség és a diadalmasan felragyogó modern nyugati szellem között megvannak. (...) A különböző népek kultúrája között nincsen olyan nagy űr, mint amekkora űr tátong ugyanannak a népnek a kultúrája és a kultúrának csak nevezett, kultúrmázzal jól-rosszul bevont hibrid zagyvaság között." [A szellem válsága, 1939.)

Bizony, a kultúra lényegi természetéhez ez a különbségtétel adhat kulcsot, s ha ezt megértettük, és birtokában vagyunk egy belőlünk, általunk sarjadt művészeti kincsnek, a 'megkésettségét' és bármihez való /elzárkózását' méricskélni alighanem fölösleges.

Barabás Márton: Bogárlakodalom. (National Gallery of Modern Art, indiai kiállítás sorozata)

77