Offenbächer Ferenc (szerk.): „A remény évei”. A 60-as-70-es évek művészete, értékrendek, lemaradás komplexus (Eger, 2018)
Keserű Katalin: A kanonizációról és az 1960-70-es évekről, melyeket fél évszázad után sem felejt el az, aki átélte
KESERŰ KATALIN: A KANONIZÁCIÓRÓL ÉS AZ 1960-70-ES ÉVEKRŐL, MELYEKET FÉL ÉVSZÁZAD UTÁN SEM FELEJT EL AZ, AKI ÁTÉLTE „nem korszakhatárnak" nevezte,42 amikorra már „körvonalazódtak tendenciák". Az 1991- es Hatvanas évek kiállítás katalógusában Beke László, az említett dolgozata bevezetőjében és végén új periódusnak is tekinthető korszakként utal a 70-es évekre, „főleg a kon- ceptualizmus megjelenése miatt."43 Ennek monografikus feldolgozása azonban még nem született meg. Németh Lajos művészettörténeti megközelítése a 70-es évekről szóló összefoglalója szerint (1980) megváltozott.44 Ezt maga is az időbeli folyamatból való kilépéseként értékelte, mellyel lehetősége nyílt az egyidejűségek feltárására. Ilyenek: a „világteremtő" művészet megszűnte és az avantgárd megerősödése45 (ezt az állítását és szembeállítását a MNG Világmodellek című ideiglenes kiállításával Petrányi Zsolt és kollégái: Kumin Mónika, Százados László ellentételezték 2012-ben), az utóbbi nyelvi kutatásai, új médiumai, kreativitás-elve révén. Németh ugyancsak egyidejűnek látta a dizájn, a környezet-esztétika emancipációját valamint a neofolklorizmust46 és a közösségi kultúra, a mitológiai gondolkodás feléledését. Ezekben az utóbbi kivételével már korábban feltűnt jelenségekben a friss kifejezéssel „vizuális kultúrának" nevezett terület valamint a tudományok (például szociológia: nemzeti identitástudat) és az elmélet jelentőségének növekedését, a posztmodern térhódítását észlelte. Másként értékelt tehát 1980-ban, mint '75- ben, és további értékeléseket-értelmezéseket-minősítéseket várt, ezért tarthatta szükségesnek a Tendenciák megszervezését is.47 A Tendenciák sorozat 5, az 1970-es évekről szóló kiállítása közvetlen közelből regisztrált párhuzamosan élő festői-grafikai-szobrászati és gondolati irányokat (2. Másodlagos realizmus /Néray Katalin és Sinkovits Péter/, 3. Geometrikus és strukturális törekvések / Szabó Júlia és Hajdú István/, 4. Fikció és tárgyiasság/Frank János/, 5. Egyéni utak/Forgács Éva és Kovalovszky Márta/.) A „Kemény és lágy", posztkonceptuális tendenciák a 70-es évek végén című (Beke László48) úgy emelte ki a konceptualizmus jelentőségét, hogy egy, már utána következő helyzetet regisztrált. Kovács Péter és Kovalovszky Márta pedig közben és az 1980-as évek folyamán más, lényeges (nem csak stiláris) szempontokból és egyéni kiállításokon vették górcső alá a két évtized művészetét Székesfehérvárt, 1989- ben már Az avantgárd végeként tekintve a 70-es évek második felére. Szerencsés, hogy egyes galériáknak (acb, neon, Vintage) ma folyamatosan témája a „70-es évek", különösen az experimentális-konceptuális műfajokban dolgozó alkotókat tekintve.49 Forrásuk Beke László dolgozata lehet. Viszont - összefüggéseiben - nem kerül említésre legalább három tény: a Szentendrére került fiatalok (a későbbi Vajda Lajos Stúdió illetve Bizottság együttes tagjainak) 1970 körül, sőt a 70-es években is még perifériális, de ellenkulturális jellegű, punkos tevékenysége, mely határozottan tovább vitte a 60-as évek művészeinek akadályokat legyőző ill. nem ismerő aktivitását. Sőt, a „magas" 42 Új művészet 1970-ben. Kiállítási katalógus (Tendenciák 1.) Szerkesztette és írta: Nagy Ildikó - Keserű Katalin. MKISz - Budapesti Képzőművészeti Igazgatóság, 1980 43 Beke i.m. 21, 27 44 A hetvenes évek képzőművészetéről és építészetéről. I.m. 227-232 45 Utóbbihoz definíciót nem adott a nemzetköziségen kívül 46 A kifejezés Voigt Vilmostól származik 47 Lásd a katalógus-sorozat bevezető írását. Németh I.m. 232-3 48 Az egész sorozatból egyedül ezt érdemesítette a MANDA digitalizációra, az internetes Sulinet pedig terjesztésre méltónak. 49 Például: Alfejezetek a magyar konceptuális művészet első fejezetéből. Szerk.: Tóth Árpád. Bp., Neon Galéria, é.n. 49
