Offenbächer Ferenc (szerk.): „A remény évei”. A 60-as-70-es évek művészete, értékrendek, lemaradás komplexus (Eger, 2018)

Csáji László Koppány: Alá(t)rendelődés

CSÁJi LÁSZLÓ KOPPÁNY: ALÁ (T) RENDELÓDÉS

rémálma; rendező: Hubert Sauper, 107 perc.21 A rendező szerint „ugyanezt a filmet le lehetett volna forgatni Sierra Leonéban is, a halászat helyett az ottani a gyémántbányászatról; vagy Hondurasban a banántermesztésről; Líbiában, Nigériában és Angolában a nyersolajkitermelésről".

A 20. század utolsó harmadában az egyre szaporodó keserű tapasztalatok és felerősödő szkeptikus vélemények a fejlesztés-diskurzus új, kritikai irányait indították meg. Nem szeretném azt a látszatot kelteni, mintha igazságot akarnék tenni ezen vitákban, és főleg nem kívánom azt sugallani, mintha egyszerűen elutasíthatónak tartanám a fejlesztés-diskurzus alapvető tételeit, mint egyfajta posztkoloniális törekvést. Helen Gilbert és Joanne Tompkins a posztkolonializmussal kapcsolatosan felhívja a figyelmet, hogy ez korántsem valamiféle neutrális vagy naiv „időszakmegjelölés", hanem - az orientalizmus- hoz hasonlóan - kifejezetten hatalmi és politikai irányultságú diskurzust jelöl.22 (Gilbert— Tompkins, 1996. - Id. felh. írod.) Azok a társadalmi változások (például az értékrendek konfrontációja), ökológiai katasztrófák és a világ feletti uralom törekvéseit kiszolgáló na- rratíva-készlet (a nyugati felsőbbrendűség-tudat), amit a fejlesztés-diskurzus évtizedei alatt a világ különböző helyszínein emberek milliói éreztek, erőteljes ellenreakciókat váltott ki. Ezek közül néhányat ismertetek a következőkben.

Reakciók, ellenvélemények, tudományos kritikák

Az 1990-es évek elejétől Arturo Escobar és a vezetésével kibontakozó (főleg latin-amerikai tudósokból álló) Third World Studies irányzat azt a folyamatot tárja fel, ahogyan a „harmadik világ" fogalma fejlődő világ koncepcióvá alakul át, ezáltal hierarchikus viszonyt feltételezve a fejlett nyugat és a fejletlen (fejlődő) dél között. Az irányzat szerint a fejlesztési programok abba a feltételezett hierarchikus viszonyba illeszkedtek, amely szerint a világ fejlett és fejletlen régiókra tagolható, és ez a megosztás áthathatja az élet legkülönbözőbb területeit, a gazdaságtól a kultúráig, a médiától a turizmusig és a politikáig. Kialakul egyfajta centrum/periféria oppozíció, aminek legnagyobb hibája, hogy om- nipotensnek képzelik el, így nem válnak fogékonnyá a helyi értékekre, sőt, még az esetleges csúcsteljesítményeket is szükségszerűen a periféria-látás szemüvegén keresztül érzékelik. Arturo Escobar és Eduardo Restrepo szerint a harmadik világot megalkotó diskurzus révén a centrum által meghatározott trendek és kánonok lassanként természetesnek tűnnek (Restrepo-Escobar, 2005.);23 a perifériához pedig óhatatlanul a lemaradás képzete társul. (Escobar, 2004.) Ebben a kötetében a nemzetközi fejlesztések a gyarmatosításhoz hasonló kontroli-mechanizmusokat építettek ki, és a diskurzus által megteremtett

21 A film osztrák-belga-francia-kanadai-finn-svéd koprodukcióban készült, és számos díjat, elismerést kapott.

22 „The term post-colonialism—according to a too-rigid etymology—is frequently misunderstood as a temporal concept, meaning the time after colonialism has ceased, or the time following the politically determined Independence Day on which a country breaks away from its governance by another state. Not a naive teleological sequence, which supersedes colonialism, post-colonialism is, rather, an engagement with, and contestation of, colonialism's discourses, power structures, and social hierarchies. (...) A theory of post-colonialism must, then, respond to more than the merely chronological construction of post-independence, and to more than just the discursive experience of imperialism." (Gilbert-Tompkins, 1996.)

23 így fogalmaz például: „forms of knowledge, modalities of writing, political intellectual practices, networks and so forth. In other words, while we do not see our goal as determined by 'the center', we do address this center as an element of a broader strategy that aims at both showing the naturalization of canons and contributing to a pluriverse of knowledge practices." (Escobar, 2005, p.101.)

31