Offenbächer Ferenc (szerk.): „A remény évei”. A 60-as-70-es évek művészete, értékrendek, lemaradás komplexus (Eger, 2018)
Csáji László Koppány: Alá(t)rendelődés
CSÁJI LÁSZLÓ KOPPÁNY: ALÁ(T)RENDELŐDÉS igazolni kívánt evolucionista elméletre alapult.15 A lineáris fejlődéselv modellje épült, és az átformálás révén éppen ezt az egyöntetűséget látszott igazolni a volt gyarmati népek „botladozó" demokratizálódási folyamata. Gyengeségüket, gazdasági problémáikat éppen e szemléletmód által lehetett az „alacsonyabb fejlettségi foknak" tulajdonítani. Ez aztán tovább erősítette a fejlesztés szükségességét, ami még radikálisabban alakította át a társadalmat. Természetesen ez nagyon eltérő mértékben érvényesült, leginkább talán Dél-Amerikában és a Távol-Keleten. (Escobar, 2001.) A posztkolonialista fejlesztés-diskurzus révén az addig oly sok humanista tudós (Bronislaw Malinowski, Franz Boas, Claude Lévi-Straus stb.) által élesen kritizált lineáris társadalmi evolúció elmélete látszólag kézzelfogható valósággá kezdett válni a világ legtöbb országában, és megindult a különböző neoevolucionista elméletek kidolgozása. Evolucionizmus, neoevolucionizmus Bár már a 17-18. században nagyszabású elméletek születtek a társadalmak fejlődéséről, e fejlődés mibenlétéről és a demokratikus társadalmi elvárásokat, a szabadságjogok alapjait is meghatározták, ezekből nem vált olyan egységes elméleti keret vagy iskola, mint a 19. század második felében kidolgozott evolucionizmus. Az evolucionizmus tudományos alapossággal kívánta bizonyítani azt a tézist, hogy a világ népeinek társadalmai, kultúrái egy lineáris modell szerinti sorrendben fejlődnek. Ezt a biológiai evolúció sémája alapján képzelték el. Lewis Henry Morgan amerikai antropológus azt feltételezte, hogy a népek, mint entitások hordozzák a kultúrát, amelyet alakítanak, és ez a primitív állapotból a barbárságon át a civilizált állapot felé halad. (Morgan, 1877.) Szerinte bizonyos technikai vívmányok és társadalmi formációk szerint, de determináltan egyirányú fejlődési sorba állíthatók a társadalmak, így haladnak a civilizált állapot felé. Morgan humanista volt, az irokézek ügyvédjeként védelmükre kelt az állammal szembeni perükben, és jobbító szándékaihoz kétség sem férhet, mégis műveivel - akaratlanul is - hozzájárult a „fehér felsőbbrendűség" elméletének, és végső soron a fajelmélet kidolgozásához, természetesen a többi evolucionista gondolkodó mellett. Mások, így például sir Edward Burnett Tylor angol antropológus, akit e tudomány névadójának is tartanak, a kultúrák fejlődési modelljét kívánta kidolgozni16, míg James George Frazer skót antropológus a gondolkodási minták fejlődését vallotta, ami a mágikus gondolkodástól a vallásos gondolkodáson keresztül a modern, tudományos gondolkodás felé halad17, és ezek - metaforája szerint - mint fekete, vörös és fehér színek egy szőttesben, át- meg átszövik gondolkodásunkat, de irányuk a kifehéredés (értsd: a tudományos racionalitás) felé halad, míg a korábbiak fokozatosan kivesznek. A 19. század utolsó negyedére létrejött „új tudomány" (az antropológia) képviselői sokat merítettek Adolf Bastian német antropológusnak az „elemi gondolati sémákkal" és az emberiség pszichológiailag egységes alap-jellegzetességeivel kapcsolatos műveiből, továbbá Herbert Spencer társadalomfilozófiájából. Az evolucionizmus létrejöttének tudo15 Kétségtelen, hogy kevésbé egyöntetű modellként, és kevésbé kidolgozott módon az evolucionizmus sem volt előzmény nélküli, gondoljunk csak a felvilágosodás társadalomfejlődési elméleteire vagy ezek karikatúrájára Voltaire Candide- jában. 16 Fő műve az 1871-ben megjelent Primitive Culture: Researches into the Development of Mythology, Philosophy, Religion, Language, Art and Custom. 17 Fő műve Az aranyág, ami a világ egyik legtöbbször kiadott antropológiai munkája lett. Magyarul is megjelent. 27
