Offenbächer Ferenc (szerk.): „A remény évei”. A 60-as-70-es évek művészete, értékrendek, lemaradás komplexus (Eger, 2018)
Csáji László Koppány: Alá(t)rendelődés
CSAJI LÁSZLÓ KOPPÁNY: ALÁ (T) RENDELŐDÉS A posztkoloniális fejlesztés-diskurzus „kezdete" Fejlesztések mindig is voltak, folyószabályozások, építkezések, iparosítás vagy épp szűzföldek feltörése, technológiai újítások stb. terén. Sokszor féltve őrizték ezeket az innovációkat, mégis általában futótűzként terjedtek szét a világban. A fejlesztés-diskurzusnak tehát nincs a szó szigorú értelmében „kezdete". Egyfajta fordulópontra azonban felfigyelhetünk, éspedig a hidegháború kezdeti időszakában. A Szovjetunió érdekszférája és az USA szövetségesei között egy hatalmas átmeneti zóna alakult ki a II. világháború után a gyarmatbirodalmak felbomlásával. E folyamat 1949-ben már erőteljesen érvényesült, a világ két táborra és a táborok közötti szürke zónára szakadt. Mindkét pólus a saját arculatát tartotta az egyedül üdvözítőnek. 1949. április 20-án mondta el Harry Truman amerikai elnök a „fair deal" meghirdetéseként elhíresült beszédét. Ebben elhatárolódott a gyarmatosítástól és a kizsákmányolástól, elhatárolódott a kommunizmustól, mint hamis eszmétől, és kijelentette, hogy csak a szabad és demokratikus berendezkedéssel bíró népek képesek lépést tartani a technológiai (ipari) fejlődéssel, és leküzdeni a szegénységet. Kiemelte, hogy a technológiai és ipari fejlődés által küzdhetők le a betegségek, az éhezés, a társadalmi kizsákmányolás, és ehhez az USA-nak humanitárius kötelessége segítséget nyújtani: exportálni az amerikai típusú demokráciát, mert ez a kulcsa a fejlődésnek. Szerinte a társadalmi és ipari fejlesztést nagy volumenű projekteken keresztül kell megvalósítani, a társadalom demokratikus átalakításával, a termelés és a fogyasztás növelésével. Truman alapozta meg azt a törekvést, hogy nem elégséges segélyeket adni a világ nehéz sorsú, szegénységben élő népeinek, hanem meg kell őket tanítani az amerikai típusú szabadságjogok betartására és az állam-berendezkedést a létező világok legjobbika (értsd: az Amerikai Egyesült Államok demokratikus mintája) szerint kell átalakítani; továbbá olyan - főleg ipari - projekteket kell beindítani, amelyek révén az adott ország gazdasága átalakul fejlett, kapitalista gazdasággá, fogyasztói társadalommá. Ezt a doktrínát azóta is „Truman-elvnek" nevezünk.11 Az ENSZ Szociális- és Gazdasági Kapcsolatok Bizottsága is helyesnek tekintette ezt az irányt, egy szakértői jelentés nyomán az alábbi célkitűzést olvashatjuk: „Bizonyos értelemben a gyors gazdasági fejlődés lehetetlen fájdalmas átszabályozás nélkül. Ősi filozófiákat kell kidobni; régi társadalmi intézményeket kell szétzilálni; hitbéli, kasztbéli és vérségi kötelékeket kell szétrobbantani; sokaknak, akik nem tudnak lépést tartani a fejlődéssel, csalódniuk kell majd a kényelmes élettel kapcsolatos elképzeléseikben. Nagyon kevesen kívánják megfizetni a gazdasági fejlődés valódi árát."11 12 A Truman-elv gyakorlati alkalmazására hatalmas szakirodalom keletkezett. Csak példaként említem Kenneth Organski: The Stages of Political Development (1965.) és David Apter: The Politics of Modernization (1965.) c. könyveket a fejlődő országok elengedhe11 Bizonyára többen emlékeznek arra, hogy a 70-es és 80-as években sokan milyen szerencsétlennek érezték magukat a szocialista blokkban élő magyarok közül, hogy e fejlesztésekből és demokratikus átalakulásból kényszerűen kimaradtunk, és milyen nagy reményekkel vágtunk bele a rendszerváltásba a 80-as évek végén. A Truman-doktrína tehát sokaknak kétségtelenül nagyon vonzó perspektívát és alternatívát kínált világszerte. 12 „There is a sense in which rapid economic progress is impossible without painful adjustments. Ancient philosophies have to be scrapped; old social institutions have to disintegrate; bonds of cast, creed and race have to burst; and large numbers of persons who cannot keep up with progress have to have their expectations of a comfortable life frustrated. Very few communities are willing to pay the full price of economic progress." UNO, Department of Social and Economic Affairs. (ENSZ állásfoglalás az 1951-es szakértői jelentés alapján.) j 25
