Offenbächer Ferenc (szerk.): „A remény évei”. A 60-as-70-es évek művészete, értékrendek, lemaradás komplexus (Eger, 2018)
Csáji Attila: A „remény évei” és a lemaradás komplexus
CSÁJI ATTILA: A „REMÉNY ÉVEI" ÉS A LEMARADÁS KOMPLEXUS keltette fel egyre inkább a nemzetközi figyelmet. A kinetikus művészet egyik nemzetközileg legismertebb mestere, Schöffer is nagyra értékelte. Azok közé tartozik „Édeske", aki kihagyhatatlan a művészettörténetünkből. A tárlatról azonban kifelejtődött. „A kultúrák, melyek csak megőrizni akarnak, elhalnak"7 A jövő sugallata meg kell, hogy valósuljon a kiállításon is. A mi viszonylatunkban ezt jelentheti például a fényművészet. Tudjuk, hogy a kinetikus művészet, különösen a kinetikus fényművészet egyik legfontosabb elindítója Moholy Nagy László. A sajátos vonal, ami Moholy Nagytól Kepes Györgyön át a máig terebélyesedik ki, olyan hagyományunk, ami nemzetközileg is figyelemre méltó, s értéke egyre dinamikusabban nő. Amikor a 80-as évek elején Koppenhágában a Bella Centerben, Skandinávia legnagyobb kulturális központjában, laser-environmentet valósítottam meg, az egyik munkám a dán-amerikai Thomas Wilfred tiszteletére készült. A sajtónyilatkozatok alapján döbbenten vettem észre, hogy Wilfredet, a fényművészet egyik kiemelkedő ősét, a Lumia megteremtőjét szinte senki nem ismerte. Még a szakmabeliek 95%-a sem. Dániában, a szülőhazájában! El kellett telni néhány évtizednek, a Lux Europa dániai megrendezéséig, hogy saját hazájában is felismerjék a fontosságát. Nagy szerepet játszott ebben Helge Krarup, aki könyvet írt a fényművészetről. Nálunk ez másként történt, - nem túl gyakori eset a sztroboszkópikus megszakításokkal terhes magyar kultúrában -, Moholy-Nagy rátalált Kepesre, aki komoly teremtő erővel tovább vitte a kezdeményezést. Kepes fényművészeti kutatásai nálunk már a hetvenes években folytatódtak, egy magányos kereső vette fel a fonalat,8 majd a folyamat annyira kiteljesedett, hogy 2015-ben, a Fény Nemzetközi Évében nemzetközileg is figyelemre méltó nagyszabású kiállítások nyíltak. Sorolom: a Nemzetközi Kepes Társaság kiállítása, saját egyéni kiállításom a Műcsarnokban, nagysikerű bemutató a Bálnában, amit Paksi Endre Lehel szervezett, valamint az a kiállítás, amit Egerben, a Kepes Központ ban valósított meg Orosz Márton, több ezer négyzetméteren. Ez volt hazánk legnagyobb szabású fényművészeti bemutatója. Sőt nyugodtan kimondhatjuk, hogy ebben a témában világ- viszonylatban is megérdemelte a figyelmet. Kétségtelen, hogy egy ilyen imponáló anyag nem egyetlen csettintésre pattan ki a művészek agyából. Évek hatásláncolatából születik. Ez a nemzetközileg is értékes folyamat vajon hol jelenik meg Nemzeti Galériában azon a tárlaton, amely a kortárs művészet utolsó évtizedeit mutatja be? Egyszerű a felelet: sehol. Noha nemzetközi aktualitása nagyon jelentős, pedig éppen ezen a területen játszik kiemelkedő szerepet a nemzetközi élvonalban a magyar vizuális kultúra. Még ebben is érvényesül a „hódoltsági" szemlélet. Vajon miért? Számos ilyen kérdést vethetünk még fel. A konferencia komoly hozadéka lehet, hogy hozzájárul egy szabadabb, elmélyültebb értékrendi korrekcióhoz, hogy megnöveli az érzékenységet a helyi értékek meglátásához. Az egyik leglényegesebb célunk lehet, hogy bemutassuk, melyek azok a helyi értékek, plusz hozzájárulások, amivel Kö- zép-Európa, és ezen belül a magyarság a világ vizuális kultúráját gazdagítja. Függetlenül attól, hogy a lépéstartás mítoszából születtek, vagy a tradicionális értékekhez való ragaszkodás sugallatára jöttek létre, vagy akár ezt az ellentétet figyelmen kívül hagyva. 7 Márai Sándor: Kassai őrjárat 8 Csáji Attila - Kroó Norbert: The application of laser to compose pictures. The method of superpositioning Leonardo 1992/1 (Los Angeles, Paris, Tokio, Seul) 19
