Offenbächer Ferenc (szerk.): „A remény évei”. A 60-as-70-es évek művészete, értékrendek, lemaradás komplexus (Eger, 2018)
Pataki Gábor: Hiátus és folytatás - az Európai Iskola és a 60-as évek
NÁNAY ISTVÁN: EGYETEMI SZÍNPADOKTÓL A TÁNCSZÍNHÁZAKIG Gyula és Szegő György tervezői életműve. Szolnokon pedig Székely Paál Istvánt vette maga mellé állandó rendezőnek, aki hivatásosként is azt a szellemiséget képviselte, amit Szegeden. Szikora János a hetvenes évek elején hozta létre a Brobo nevű avantgárd színházi csoportját - amelynek munkájában többek között Szkárosi Endre, Somogyi István (a későbbi Arvisura Színház megalapítója), illetve Najmányi is részt vett -, majd 1979-től előbb Pécsett, majd Győrben igyekezett rendezéseivel a kőszínházi kereteket tágítani, illetve szétfeszíteni. Állandó munkatársa volt Rajk és Bachman Gábor, gyakran dolgozott az Új Zenei Stúdió, illetve a hetvenes évek végén összeállt 180-as csoport (Melis László, Szemző Tibor, Faragó Béla s a többiek) zeneszerzőivel. 1981-ben Hrabal Bambini di Praga című regényéből készült darab látványát Bachman Gábor, Erdély Miklós, Haraszty István, Pauer Gyula, Rajk László, Szegő György, El Kazovszkij és Nagy Bálint szcenikus készítette - az előadást (részben e tervezők demonstratív megjelenése miatt) betiltották, és Szikorának is távoznia kellett. Amikor ismét dolgozhatott, Szolnokon a Figaró házasságához ismét El Kazovszkijt kérte fel látványtervezőnek. A Szkéné Színház A hetvenes-nyolcvanas évek fordulóján más változás is bekövetkezett. Az Egyetemi Színpad egyedülálló szerepe csökkent, mert létrejött egy másik befogadó színházi hely, a Szkéné Színház, amely mindenekelőtt azért lett nagyon keresett, mert ez méreteiben és stúdió színházi elrendezésében sokkal alkalmasabbnak bizonyult mindenfajta kísérletezésre. Regős János 1979-ben lett a kvázi önálló intézmény vezetője, és rövid idő alatt egy nagyon nyitott, értékorientált helyet teremtett a Szkénéből. 1984-től itt talált otthonra a Somogyi István vezette Arvisura Színház, amely egy évtizeden át az egyik legnagyobb hatású magyar alternatív színház lett. Ebben az időben ugyanis egyre inkább ez a kifejezés váltotta fel az amatőr színházi-elnevezést. Ez elsősorban a működés módjában bekövetkező változásra utal, ugyanis a nyolcvanas évek közepétől különféle utakon lehetett biztosítani azt, hogy a játszók részben a színházi munkájukból tudjanak megélni, illetve a produkciók létrehozására csekélyke pénzalap álljon rendelkezésre. A két típusú színházforma, az amatőr színházi és az alternatív, még sokáig egymás mellett élt, egy befogadó helyen belül is. Regős János és Regös Pál pantomim-művész elévülhetetlen érdeme, hogy 1979-től két évtizeden át évente, majd kétévente megrendezték a nemzetközi mozgásszínházi találkozót, illetve nyaranta neves külföldi mesterek meghívásával mozgásszínházi work- shopokat tartottak. Amit az amatőr színpadok a hatvanas-hetvenes években külföldön tapasztaltak meg, az most házhoz jött, és a világ legelismertebb független vagy kísérletező színházi műhelyei léptek fel a Műszaki Egyetemen. Először lehetett butoh-előadást látni, az Odin Teatret többszöri vendégjátékán repertoárjának egészét bemutatta, work- shopokkal kiegészítve, képet lehetett kapni a cseh kisszínházak és a lengyel kísérleti színházak műsorából éppen úgy, mint a modern japán színházi törekvésből. Táncszínházak vs. prózaiak Ezek a találkozók egy nálunk addig ismeretlen színházi formával és műfajjal ismertették meg a hazai szakmát, és ennek az inspirációnak is köszönhetően a nyolcvanas évek közepére egyre-másra alakultak meg a magyar mozgás-és táncszínházak. Ezek jó része többszöri át- és újraalakulás után ma is létezik, mások rövidebb-hosszabb erőlködés után megszűntek, s van olyan is, amely a hazai indulás után fényes nemzetközi karriert futott 181
