Offenbächer Ferenc (szerk.): „A remény évei”. A 60-as-70-es évek művészete, értékrendek, lemaradás komplexus (Eger, 2018)
Pataki Gábor: Hiátus és folytatás - az Európai Iskola és a 60-as évek
NÁNAY ISTVÁN: EGYETEMI SZÍNPADOKTÓL A TÁNCSZÍNHÁZAKIG Mivel az amatőr csoportokra és színházakra valamivel enyhébb cenzurális szabályok és eljárások vonatkoztak - már csak azért is, mert a műsorengedélyeztetés viszonylag alacsony szinten, a települések tanácsának népművelési csoportjánál vagy az egyetemeken belül többnyire kevésbé képezett emberek által történt -, számos olyan mű kerülhetett színpadra, amely máskülönben az Aczél György-féle három T-s rendszerben a tűrt vagy tiltott kategóriába soroltatott. Az említett amatőr színházak műsorán, működésük első éveiben, ezek a művek domináltak, és ezek előadási követelményei nagymértékben alakították ezen együttesek játékstílusát is, hiszen e darabok a magyar hivatásos színházra akkor is, ma is jellemző realista-naturalista játékmóddal érvényesen nem megközelíthetők. Külföldi hatások Mivel az egyetemi és az alternatív színházak szerte Európában egyre aktívabbak lettek, a hatvanas évek közepétől megsokasodtak azok a nemzeti, majd nemzetközi fesztiválok, amelyek nemcsak színházi szempontból jelentettek fontos találkozásokat, hanem a legkülönfélébb határok lebontásában is. Többek között a vasfüggöny létének relativizálódá- sában is szerepük volt, ugyanis először 1965-ben az Universitas Együttes vehetett részt a nancy-i nemzetközi fesztiválon (és a Karnyónéval rögtön rangos díjat is szerzett), s ettől kezdve szinte minden évben valamely találkozó meghívottjaként ismertethette meg külföldön a magyar színjátszást, illetve tájékozódhatott a nemzetközi színházi eseményekről és trendekről. Az évek során az együttest két jelentős hatás érte: 1987-ben Wrocfawban találkoztak Jerzy Grotowski színházával, látták Az állhatatos herceg című előadását és részt vehettek a rendező színésztréningjén. Ebből a találkozásból született az Universitas másik olyan produkciója, amely a Karnyónéhoz hasonlóan bejárta Európát, ez pedig Pilinszky János KZ-oratóriuma alapján készült A pokol nyolcadik köre, amelyet Halász Péter, az együttes színésze írt és Ruszt József rendezett. Ruszt ezzel a munkájával alapozta meg azt a szertartás színházi stílusát, amely egész pályáját, s nemcsak az amatőr színházit, meghatározta. A másik hatást az 1968-as év hazai és nemzetközi eseményei váltották, s azok a találkozások, amelyekre a 1968-69-ben a különböző diákfesztiválokon sor került. Ezeken ismerték meg a politikai színház különböző válfajait, a performanszot, a happeninget, meg olyan együtteseket, mint a Living Theater vagy a Bread and Puppet Theater és a Brecht elméletét újraértelmező dél-amerikai agitációs színházak. S nemcsak az Universitas Együttes jutott ki külföldre, hanem a többi amatőr színház is. Grotowski és a politikai színház a szegediekre is erősen hatott. Nemcsak az Apocalypsis cum figuris című előadás, hanem Grotowskinak a színész munkájáról írt könyve, A szegény színház felé is, amelyet maguk fordítottak le, és amelynek gyakorlatai beépültek az együttes tréning- jeibe. Mindaz, ami ezeknek az együtteseknek az előadásaiba és gondolkodásmódjába beépült, a hatvanas-hetvenes évek fordulójára egy új színházi minőséget eredményezett, amit a hatalom - a hivatásos színházi világ szószólóival egyetemben - egyre kevésbé nézett jó szemmel. Az első akciójuk vesztese 1969-ben az Universitas Együttes lett, amelynek éléről eltávolították Ruszt Józsefet, majd ezt követően a társulat kilenc alapító, illetve vezetőségi tagja elhagyta az együttest. 177
