Offenbächer Ferenc (szerk.): „A remény évei”. A 60-as-70-es évek művészete, értékrendek, lemaradás komplexus (Eger, 2018)

Pataki Gábor: Hiátus és folytatás - az Európai Iskola és a 60-as évek

A REMÉNY ÉVEI

ládi életkép köré. Az alsó sor első két képe azt a vizuális erőt példázza, ahogyan Drégely Imre - kihasználva a fotó mágikus erejét - képes villámot vagy akár egy UFO-t teremteni a pesti éjszakába. Az utolsó két kép már az Új hullám képiségének játékos voltát példázza: Vécsy Attila (Atika) vörös cérnával fércelte össze csókolózó párját, míg Vető János alaposan összefirkálta az FMK pincéjében darvadozó Petri György és Udo Kiér duóját.

Két sajátos közép-kelet-európai témakör

Végül két echte közép-kelet-európai, közelebbről: volt szovjet blokk-béli témakörre hívnám föl a figyelmet - ezek ugyanis (legalábbis ebben a formájukban) kizárólag a mi térségünkre voltak jellemzők.

A szovjet/szocialista jelképek kifigurázása

Az elsőt úgy neveztem el, hogy a szovjet/szocialista jelképek kifigurázása. Ez alapjában véve kétféle képtípusban jelentkezett:- (Ön)ironikus (ön)arcképek- Vicces/nyomasztó városi látképek

Az első két tabló még a játékos iróniát mutatja, ahogyan ezek a művészek (sorrendben, az első tablón: a román losif Király és barátai, az esztergomi STB csoport, Galántai György és Klaniczay Júlia, Pinczehelyi Sándor, Balla András; a második tablón: Attalai Gábor, Vécsy Attila, Tímár Péter és végül Balla András) igyekeztek gúnyt űzni az akkori mindennapi életünket meghatározó, mindenütt jelenlévő jelképekből: a sarló és kalapács kettőséből és persze a gyárak, üzemek, közintézmények tetején látható vörös csillagból.

166