Offenbächer Ferenc (szerk.): „A remény évei”. A 60-as-70-es évek művészete, értékrendek, lemaradás komplexus (Eger, 2018)
Pataki Gábor: Hiátus és folytatás - az Európai Iskola és a 60-as évek
A REMÉNY ÉVEI neutralizált, politikában nem igen gondolkodó, identitásképző tényezőinek jelentős részétől (tulajdontól, hagyománytól, sikertől, dinamizmustól) megfosztott társadalom élte túl az első kommunista hatalomátvétel/korrekció ciklusának, a forradalomnak és az újabb hatalmi berendezkedésiszakasznaksokfelől érkező kényszereit. Ehhez az igazi zéróponthoz képest a „hatvanas évek" minden szempontból megnyugvást, szerény gyarapodást, lassú színesedést, differenciálódást és nyitást hozott."7 Ami az állami építés- és építészetirányítást illeti, Hruscsov szovjet pártfőtitkár egy 1954-es beszédében közvetlenül is véget vetett a szocialista realizmus építészetének, s ez Magyarországon is hamarosan éreztette hatását - azzal a megfelelő átfutási idővel, ami az építészet műfaját jellemzi. „Semmi szükség arra, hogy a lakóházakat építészeti formákkal templomokhoz vagy múzeumokhoz tegyük hasonlóvá."8 Ebben az időszakban, s itt már az 1956 utáni évekről beszélek, az építészet ideológiai szerepét a kádári építészetpolitika is elvetette és műszaki területté minősítette azt. Az 1960-as évek magyar építészeti helyzetéről Prakfalvi Endre azt írja „Az évtized építészetét a szerkezetiség jellemzi. Egy fajta visszahatás is ez a szocreál stíluselvű gyakorlata után." Ez az iparosított építészetből eredő idő- és helyvesztés Csete és Makovecz számára ugyanolyan kerülendő mozzanat, helyrehozandó hiba volt, mint a szocialista realizmus erőltetett archaizálása korábban. Ugyanakkor az organikus fogalmát Sullivan és Frank Lloyd Wright eszméiből vezették le. Sullivan klasszikussá vált szavai szerint: „Minden szerves és nem szerves, fizikai és metafizikai, emberi és emberfeletti dolog, a fej, a szív és a lélek minden igaz megnyilvánulásának mindent átható törvénye, hogy az élet kifejeződéseiben ismerhető meg, a forma követi a funkciót. Ez a törvény."9 Wright pedig az alábbi definíciót adja a fogalomról: 1. Természet: nemcsak a „házonkívülit": felhőket, fákat, viharokat, a terepet és az állatok életét jelenti, hanem vonatkozik természetükre is, mint az anyagok természetére, egy terv „természetére", egy érzés, egy szerszám „természetére". Maga az ember és minden, ami vele belülről kapcsolatban van. Belső természet, nagy T-vel. Végső princípium. 2. Az organikus szó az építészetben nemcsak azt jelenti, ami egy mészárszékben lóghat, két lábon jár vagy szántóföldön termelik. Az organikus szó a lényegre vonatkozik, talán jobb lenne az integrális vagy lényegi szót használni. Az építészetben használt eredeti jelentése szerint, organikus azt jelenti: „rész az egészben, egész a részben". Tehát organikusan valójában a lényeg, mint integrális értendő. Lényegi, belülről való.10 Makovecz Imre 1958-ban, egyetemi hallgatóként, a műegyetem könyvtárában, mondhatni titokban ismerkedik meg Frank Lloyd Wright építészetével, ahol akkori tanára, Weichinger Károly tette számára lehetővé, hogy Wright írásait elolvashassa. Az egész építészeti filozófiájának alapját jelentő antropozófiával, elbeszélése szerint, 1957-ben találkozott, amikor „A levert forradalom után, 1957-ben, egy szilveszteri mulatságon összeismerkedtem egy emberrel, aki azt mondta, ő ismer egy olyan eszmét, amely ebben a meg/lehe- tősen sötét világban jól jöhet/.../Adott nekem Rudolf Steiner-könyveket, a Goetheanumról 7 Rainer M. János, A „hatvanas évek" Magyarországon - (Politika)történeti közelítések, in „Hatvanas évek" Magyarországon, szerk. Rainer M. János, 1956-os Intézet, Budapest, 2004, 24. 8 Idézi Prakfalvi Endre, A hatvanas évek építészete, in „Hatvanas évek" Magyarországon, Tanulmányok, szerk. Rainer M. János, 1956-os Intézet, Budapest, 2004, 474. 9 A magas épület művészeti értelmezése, Louis H. Sullivan, "The Tall Office Building Artistically Considered." Lippin- cott's Magazine 57 (March 1896} pp 403-09. 156 i 10 Wright, Testamentum, Budapest, Gondolat, 1974, 197.
