Offenbächer Ferenc (szerk.): „A remény évei”. A 60-as-70-es évek művészete, értékrendek, lemaradás komplexus (Eger, 2018)
Pataki Gábor: Hiátus és folytatás - az Európai Iskola és a 60-as évek
SULYOK MIKLÓS A magyar organikus építészet kezdetei: Csete György és Makovecz Imre első munkái az 1960-70-es években Konferenciánk címe: „A remény évei", így, idézőjelben, paradoxont hordoz magában. Több előadó is megemlítette a hatvanas évek elejének lelkes, várakozásteli atmoszféráját, például a konferenciánk koncepcióját kidolgozó Csáji Attila, aki a lefojtott szabadság-vágy robbanásszerű kitöréséről beszélt, vagy Szombathy Bálint, aki úgy fogalmazott: „a 60-as évek nagy reménnyel és idealizmussal indult". A sztálinizmust elsöprő 1956-os forradalom utáni tragikus, mégis reményteli helyzet maga is ellentmondásos volt. Vagy talán helyesebb volna „tragikusának nevezni? Miközben az építészeti tervezésben újra lehetővé vált a kortárs nyugat-európai irányzatok megismerése (főként a nyugat-európai építészeti szaklapokkal jól fölszerelt tervezőirodai könyvtárak által, egy olyan korban, amikor nem lehetett szabadon utazni), itthon az 1963-as, akkor „általánosának hirdetett, valójában részleges amnesztia után is folytatódott a megtorlás és nem utolsósorban az egyházüldözés. Ha volt és van olyan építészeti irányzat Magyarországon a XX. század második felétől kezdődően, amely nem születhetett volna meg másutt, mint éppen hazánkban, akkor az a magyar organikus építészet. Már a megfogalmazás is fogalmi tautológia, hiszen „magyar" organikus építészet, érthetően, csak itt jöhet létre. Tehát ennek belső lényege egyfelől a magyar kultúrához kötöttsége. Másfelől azonban organikus volta, tehát az emberi élet általános kereteinek, természetbe ágyazottságának, történeti és földrajzi meghatározottságának hangsúlyozása egyetemes érvényű jelentések hordozására teszik alkalmassá. Magyar vonásai: a múlt magyar nemzeti építészeti irányzataihoz való tudatos és kimondott kötődés Csete Györgynél, aki a magyar népi építészetre, Lechner Ödönre és Kós Károlyra hivatkozik és az anyanyelvi építészet megteremtését tűzi ki célul már indulásakor. A lélektelen cipősdoboz-építészet, a sematizmus elleni lázadás egyik mozzanata a nemzeti hagyományokhoz való fordulás Csete, Makovecz valamint kollégáik és tanítványaik munkásságában. Egyetemes vonásaik: Csete ökológiai szemlélete, Makovecz törekvése a népművészetben rejlő prehistorikus-archaikus mozzanat felé, s az általa teoretizált univerzális emberi tér (a „minimál-tér"). Az egyetemes kortárs építészethez kötik a magyar organikus építészetet Frank Lloyd Wrightra, a finn szecesszióra való gyakori hivatkozások. Az az építészettörténeti helyzet, a '60-as és '70-es évek, amelyben a magyar organikus építészet kialakul, a nemzetközi modernizmus újrajelentkezésének ideje Magyarországon. A szovjeturalom alatt élő, háborús jóvátételt fizető Magyarországon az építőipart és vele együtt az építészetet az 1956-os forradalom utáni évtizedekben is a szovjet modell szerint fogják föl és szervezik meg a gazdaságirányításon belül, s így az építészeti modernizáció nálunk több negatívumot hoz magával, mint Nyugat-Európában. Úgy vélem, nem tévedés azt állítani: a magyar organikus építészet két alapító atyja, Csete és Makovecz olyan építészeti irányzatot segített megszületni, ami másutt nem jött 153
