Offenbächer Ferenc (szerk.): „A remény évei”. A 60-as-70-es évek művészete, értékrendek, lemaradás komplexus (Eger, 2018)
Pataki Gábor: Hiátus és folytatás - az Európai Iskola és a 60-as évek
A REMÉNY ÉVEI emlékezik vissza feLugossy a már említett írásában: „A parton álltunk [mármint a Balaton partján] és a vihar utáni lemenő napot néztük, ami vérbuborékszerűen, nehéz kaptár illattal az orrunkban folydogált nyugat felé. Ekkor beszéltük meg, hogy október első vasárnapján csinálunk egy szabadtéri kiállítást Szentendrén."6 Úgy is lett. Az első templom- dombi tárlatról Szánthó Imre (1925-1998) grafikusművész írt nagyon meleghangú ismertetést: „Verőfényben fürdőit a Duna-menti romantikus festői kisváros október 6-án, vasárnap. A várdombi templomlépcsőn fiatal festők szabadtéri tárlatot rögtönöztek a szentendrei barbakánon. E lap hasábjain egykoron örömmel tudósítottam a kedves olvasót, a fiatal lengyel művészek szabadtéri kiállításairól, mely színes színfoltot, érdekes látnivalót teremt a varsói téglabástyán. A meglepően ötletes, merész vállalkozás és a nálunk szokatlan közvetlenség óriási közönségsikert aratott. Zámbó István, Tóth Dezső, Lugossy László, Zádor Péter képeit több százan fényképezték a remek napsütéses fotóidőben és a kirándulók özönlöttek e szabadtéri tárlatra. A filmesek is kameravégre kapták ezt az újszerű, de Szentendréhez illő látványt. Fiatalok százai vitatkoztak a műveken és a délutáni órákig több ezren szemlélték meg a festményeket, rajzokat és fémdomborításokat."7 Az első Szentendrei Tárlaton tehát még csak négyen állítottak ki, s az ugyancsak a Zámbó-Lugossy duó által szervezett másodikon már több tucat önkéntes vállalkozó aggatta műveit a barbakánra, s a járókelőkkel, turistákkal, bámészkodókkal zsúfolásig megtelt templomdombi lépcsők látványa, a televízió képes híradása, valamint a megjelent publikációk mindkét irányban megtették a hatásukat: nemcsak a minden önállóságra és öntevékenységre felszisszenő hatalom, de a fiatal „művésztársadalom" is felkapta a fejét. A folyamatot most már csak radikális úton lehetett megállítani! Miután ef Zámbó 1969-ben három évre tervezett NDK-ás kinntartózkodását megszakítva 1970 márciusában „három tarisznya vasalkatrésszel" hazajön Magyarországra, Kecskeméten a „Skizofrén Patkánynak" becézett kocsmában újra találkoznak a régi barátok és megtartják a maga vidékies realizmusában is ösztönösen újdadaista ízű Parodie/4-kongresszust8, ahol „cigányzeneszó mellett" megisznak néhány sört, felolvassák egymásnak új verseiket, 4 4 Uo. 7 Szabadtéri Tárlat Szentendrén, Textil Élet, 1968. október 14. 8 Idézzük az ef Zámbó által fogalmazott Összehívó körlEvelet: „Tragikus tisztelettel, és komikus alázattal kérek minden E/4-istát, minden haladó szellemű álmodozót, minden közénk vagy nem közénk tartozó reményfűzőt, minden dilettánst, minden érdeklődő lányt és kritikust, minden realistát és idealistát, minden romantikus rossz- és jóakarót, minden flugo- mániás józant és eszeveszettet, minden meszeletlen homlokú sznobot, és minden Ifjú Alkotó Klub-tagot, hogy jöjjön el az 1970. március 28-án du 3 órára kigondolt első antifle/4-ista Parodie/4 - kongresszusra, melyet a »Skizofrén Patkány«-hoz címzett népszerű kocsmában tartanánk. A Parodie/4 - kongresszus tárgya A LÉT IGÉJE, avagy MEGHATÁROZNI AZT AZ IRÁNYT, AMI KORUNK EGYETEMES MŰVÉSZETI- és FILOZÓFIAI OSTOBASÁGÁBÓL (az e-izmusból is) KIVEZET AZ EGYSZERŰ MEGBOLDOGULÁS TURISTAJELZÉSÉHEZ. A Parodie/4 - kongresszus megnyitására felkérem f.Lugossy Lászlót, hogy kérjen fel engem a megnyitásra." (A körlevél az ef Zámbó István által szerkesztett Vércipó című ösztönös „pre-Flu- xus" és „Mail art" jellegű, kollázs-lapokból álló művészkönyvéből származik, 1969-70, Neustadt /NDK/. Lásd az általam összeállított VLS Információs Bankot; az ef Zámbó Istvánnal készült beszélgetésemet; valamint feLugossy László Gesztus és terápia c. írását. Ez utóbbiból idézek: „Ezen időszak terméke lett a »Vércipó« című »fluxus« újság, amit ef Zámbó az NDK-ban szerkesztett és készített el egy példányban az újdadaizmus módszerének ösztönös alkalmazásával. A »Vércipó« képes újság volt, mert a képes újságok képeinek felhasználásával készült. Rengeteg montázst és kollázst csinált a szövegek mellé. Metaforikus, pop-os ámokfutás volt szigorú valóság-elemekkel, mert mindennek meg volt a maga helye, a közvetlenség előnyeivel. (...)" ef Zámbó Vérc/pó-jához feLugossy elkészítette a Vércipó Pacni című „művészkönyv" hasonló szellemű lapjait, amelyeket azután Magyarországon újra találkozva összeillesztetek. Lásd később a két művész legendássá váló „lelki vérszerződését", névcseréjét, s az „E-vírussal" történő „megfertőzöttségét".) 140
