Offenbächer Ferenc (szerk.): „A remény évei”. A 60-as-70-es évek művészete, értékrendek, lemaradás komplexus (Eger, 2018)
Rózsa T. Endre: A kisebb folyók a nagyobbak felé sietnek
A REMÉNY ÉVEI A Szkéné és az R-Kiállítás ugyanazt az új szemléletet és új gondolati igényt hozta a felszínre. További átfedés, hogy Szkénét tervező Vidolovics László rendezte a Bercsényi Építész Kollégium neoavantgárd kiállításait. Minden értelemben vonzó helynek számított a Bercsényi kollégium. Egy kvázi-szamizdat művészeti folyóiratot adtak ki a kollégisták és hétvégeken új zenekarok játszottak, gyakran lépett fel a pályakezdő Omega, és néha a progresszív rockot játszó Syrius. A Bercsényinél talán csak az Egyetemi Szinpad volt akkoriban fontosabb kulturális szintér, ahol például Surányi Ibolya Holmi nevű színpadi „folyóirata" akár happeningeknek is helyt adott. Nem beszélve az Andrássy úti Fiatal Művészek Klubjáról, ami már eleve külön fejezet. Egy szokatlan közjátékot kell felidéznem. A Galántai György bogiári műtermében rendezett Balatonboglári Kápolnatárlat kiállítássorozata -, sőt maga a műterem is -, 1971 - ben a betiltás szélére sodródott. Az MSZMP Pártközpont Kulturális Osztálya hajlandónak mutatkozott erről tárgyalni, és hosszú egyeztetés után 1971. október 26-án került sor a megbeszélésre. Az eseményről, amin magam is részt vettem, részletesen írtam. A Pártközpont csapdát állít című cikkem az Új művészet 2018. januári számában jelent meg. A tárgyalás után a Kápolnatárlat további két évadnyi haladékot kapott, a betiltás csak 1973. őszén következett be. Különös, hogy személyem ellen a Pártközpont nem emelt kifogást, valószínűleg nem tudtak róla, hogy az útlevelemet a BM bevonta, miután a bel- ügyeseknek besúgták, hogy némi ösztöndíjban részesített a Szabad Európa Alapítvány, Cs. Szabó László ajánlására. Útlevélkérelmemet a „Kiutazása államérdeket sért" sablonszöveggel utasították el, és emiatt nem tudtam visszatérni a Sorbonne-ra. Hosszú évekkel később szerezte vissza az útlevelemet Boldizsár Iván, a Pen Club főtitkára egy csalafinta trükkel, amiért ma is hálás vagyok. Azokban az években az ELTE Eötvös Klubban dolgoztam, külsős kulturális titkárként. Kiváló főnököm, Bánhegyi Ferenc szabad kezet adott, és csupán arra kért, hogy a felső vezetők számára „adjuk el" a programokat. így került sor például az Angela Davis szolidaritási est című rendezvényre. Ennek örve alatt Erdély Miklós, Balaskó Jenő és Szentjóby Tamás tartottak happening estet. Belépődíjjal és némi honoráriummal. Az előadásról készült besúgó jelentés felkerült a netre és szerepel benne, hogy megkértem a jegyszedőt, engedje be jegy nélkül Latinovits Zoltánt. Ez a kvázi-tiszteletjegy mindenképpen megillette Latinovitsot, és különösen azért, mert a saját gázsija rovására segítette a fiatal írókat, költőket bemutató, Színképek sorozatcímű irodalmi estjeimet. Már említettem, hogy A farkán csípett vágy előadásait az Eötvös Klubban tartottuk, és más, a kultúrpolitika számára tüskésebb kulturális esemény is ott kapott helyet. Például Koncz Csaba fotókiállítását egy happeninggel nyitotta meg Szentjóby, éjfélkor. A Bogiári Kápolnatárlat betiltása után keresett meg Károlyi Mihályné, akinek a délfranciaországi \/ence-ban működött a nemzetközi alapítványa. Arra kért, hogy rendezzek kiállítást az addig meghívott magyar művészek munkáiból. Harmatgyenge az anyagot mutatott. Más művészeket javasoltam, mégpedig azzal a fedőtörténettel, hogy éppen őket akarja majd meghívni a jövőben. A neoavantgárd fiatalok közül javaslatomra Bak Imre, Csáji Attila, Fajó János, Haraszty István, Hencze Tamás és Keserű Ilona kapott meghívást és az idősebb korosztályból a Vilt Tibor-Schaár Erzsébet házaspár. Kállai Gyula valamiért többször győzködte Károlyinét, hogy álljon el tőlem és a válogatásomtól, de Károlyiné Andrássy Katinka annál inkább megmakacsolta magát. Hubay Miklós 1973. 114 szeptember elején nyitotta meg a Károlyi Alapítvány - Vence kiállítást a Károlyi palotá-
